Simándi Júlia
Állatot, gyereket mutatni a filmen – legkönnyebben járható út a közönség szívéhez. A nézettségi statisztikák is bizonyítják, hogy a természetfilm szinte biztos siker. Láttunk már olyat, amelyben megtanították az állatszereplőket a kitalált történet eljátszására, de olyat is, ahol a felvett bőséges „natúr” anyagban találtak megfelelőt a mese elmondására. Volt olyan, amely egy adott földrajzi egység élővilágát mutatta be a maga teljességében s olyan is, ahol az állatok viselkedésének tudományos megfigyeléséről készülő film forgatása adta a keretet. Láttunk humoros, zenés állatfilmet és érzelmes állat-kalandregényt. De ilyet még nem láttunk: ebben a japán filmben mindez egyszerre van jelen. Van egy kerettörténet: az elefántok sorsáért aggódó, lantját pengető beduinról, akire a narrátor szerepét osztotta a rendező; van egy fiktív és etológiailag legalábbis kétes hitelű történet egy idős elefánt-anyáról, aki legkisebb gyermekét nem tudja táplálni és belehal szégyenébe; aztán van még rengeteg anyag a Kilimandzsáró környékének gazdag állatvilágáról; és készült jó néhány méter magáról a forgatásról is, főképp azokról a technikai problémákról, amelyek az állatok filmezése során jelentkeznek. Utóbbiaknak természetesen nincs tudatában a beduin, ezért ilyenkor őt el kéne felejtenünk. A rengeteg látványos kép a sokféle állatról és természeti jelenségről önmagában megállná a helyét – az elefánt-történet illusztrálására azonban csak erőszakkal lehet felhasználni. Magáról az elefántanyáról és a vele történő eseményekről ugyanis nincs elegendő dramatikus kocka, ezért a sztorit – jól vagy rosszul illusztráló képek kíséretében – leginkább csak elmesélik. Még szerencse, hogy az elefánt mimikája eléggé egysíkú, ezért a legkülönfélébb narrációkat is megtűri.
Ismerve a gyermekek végtelen állatszeretetét, feltételezhetően ők alkotják majd e film közönségének zömét. A megszokottnál több „memento mori” – a kivájt szemű tetemek, félig lerágott gazellák, beleket cibáló sakálok – talán nem viseli meg őket annyira, mint az elefántcsorda végeérhetetlen vonulása. De ők talán még ezt is képesek végigülni egy újszülött kiselefánt kedvéért. „Aki” – mindettől eltekintve – nagyon helyes.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/04 45-46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6762 |
