Jakubovits Anna
Fiú és lány szeretik egymást. Ez eddig rendben van, hiszen tizenhat évesek. A lány szőke és kékszemű, a fiú barna és csúnyácska. Ez rendben van, ettől még szerethetik egymást. Fiú és lány az utcán találkoznak. Ez rendben van: szerelem az első látásra. A fiú talpraesett és rámenős, különböző furfangokkal elkéri a lányt az iskolából. Ez is rendben van, hiszen csak így tölthetik együtt a napot. Na de miről szóljon a film? Ha már a két fiatal találkozott, egymásba szerettek, iskola helyett kirándulni meg sétálni járnak, nincsenek körülöttük családi gondok, jól nevelt moszkvai fiatalok. Csókolózni még nem mernek – mit csináljanak hát a filmben, ha nincs semmi bajuk-bánatuk?
Fetyiszov és Grammatyikov rendezők úgy gondolták, hogy föltétlenül lennie kell valami konfliktusnak, enélkül nem film a film. Így hát a két fiatal kitalálja, hogy összeházasodnak. S máris mennyi gond: hol fognak lakni, miből fognak élni, mit szólnak a szülők? S ha eddig a felhőtlen kamaszszerelem bájt és könnyedséget, a diákcsínyek pedig kedvességet kölcsönöztek a filmnek, akkor most a kimódolt konfliktus erőltetetté, nehézkessé teszi a történetet. Jönnek az ellentmondások, egyfelől dac a szülőkkel szemben, másfelől a két fiatal veszekedése: egymást vádolják, hogy a másik talán nem is gondolta komolyan. Aztán ennek a fordítottja: a szülők versengése, hogy melyikükhöz költözzenek a fiatalok; mire a fiatalok már nem is akarnak összeházasodni. S a film vége? Szakítás, új szerelemben vigasztalódnak a fiatalok.
Kezdetben volt két kedves fiatal, kezdetben a fiú és a lány szerették egymást. Aztán jött a konfliktus, ami mindent elrontott. Pedig lehetett volna mindez fordítva is: először a konfliktus, s csak utána a film.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1983/04 44. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6758 |