Balázs Béla
Miért nincsen Bécsben filmkritika? Miért kulturális esemény egy operett bemutatója, és miért nem törődik az elhivatott ítészek közül senki sem a filmmel? Miért nem érdekel senkit sem a nép művészete?
Bárhogy fintorogjanak is a kényeskedő széplelkek, ma már megmásíthatatlan tény, hogy a film a nép művészete, a nép költészete, hogy benne a nép képzeletvilága ölt testet, hogy a film meghatározó eleme a nép kultúrájának. Hiú dolog azt vitatni, jól van-e ez így vagy sem, hiszen csupán Bécsben 180, azaz egyszáznyolcvan mozi játszik esténként. A mozikban átlagosan 450 ülőhely van és a 180 mozi két-három előadást tart naponta. Ha csak háromnegyed házakkal számolunk, akkor naponta 200 000 ember ül be a moziba. Kérem, számoljanak utána!
A mozi ma az egész világon azt jelenti a városban élőknek, amit valamikor a népdal és a népmese. De kérem a tisztelt olvasót, mondjon le az esztétikai összehasonlításról. Sajnálkozhatunk, de társadalmi ténnyel állunk szembe. A népdalokkal és a népmesékkel a folklór és az elmúlt századokat kutató kultúrtörténet foglalkozik. Mostantól fogva azonban már nem készülhet kultúrtörténeti avagy néplélektani mű anélkül, hogy ne tartalmazna egy kimerítő fejezetet a moziról és a filmről. Aki pedig veszélyt lát ebben, annak legfőbb kötelessége, hogy állandó és módszeres és komoly kritikával segítse a filmet. Mert itt nem irodalmi szalonok legbelsőbb ügyeiről van szó, hanem a népegészségről.
Egyébként is legfőbb ideje, hogy leszámoljunk a filmmel szemben táplált esztétikai előítéletekkel. Egyszerűen nevetséges, hogy azt a kritikust, aki komoly arccal elemzi egy operett-díva művészetét, nem érdeklik a drámai színjátszás legkiválóbb és legelismertebb művészei, ha ők a film birodalmába kirándulnak, pedig nincs egyetlen olyan kitűnő drámai színész sem, aki ne próbálta volna ki művészetét a filmben is; és teszi ezt nemcsak azért, mert busás gázsit kap, hanem azért is, mert minden színész lelke mélyén ott sajog a vágy, hogy művészetét megörökítsék.
A film egy kibontakozóban levő új kultúra alapjaiban új művészete. Mégha az első kísérletek nem voltak is kielégítőek, e művészet kiérdemli legodaadóbb figyelmünket. A szellem megnyilatkozásának ez az eszköze, mely a technikájából eredő korlátlan elterjedés folytán átfogó és mély hatást gyakorol az emberiségre, jelentőségét tekintve minden bizonnyal csak Gutenberg találmányához fogható. Victor Hugo írta valahol, hogy a nyomtatott könyv átvette a középkor székesegyházainak szerepét. A könyv lett a nép szellemének hordozója és a nép szellemét milliónyi kis gondolatra tépte. A könyv erősebb a kőnél: a székesegyház kőkockái könyvek ezreivé változtak. A látható szellem olvasható szellemmé lett, a vizuális kultúra fogalmivá. Hogy e tény mennyire megváltoztatta az emberi társadalom arculatát, erre fölösleges több szót vesztegetni.
Ma azonban egy másik gép munkálkodik azon, hogy a szellem új formájával lepje meg az emberi társadalmat. Az emberiségnek azok a milliói, akik estéről estére nézik ezeket a képeket, ezeket a néma képeket, melyek emberi érzelmeket és gondolatokat közvetítenek, az emberiségnek ezek a milliói új nyelvet tanulnak. A kifejező mozgás most formálódó (nemzetközi) nyelvét. De minden valóban új nyelv mögött új szellem és új érzésvilág húzódik meg, mert a mozdulatoknak ez a nyelve, ha művészet, nem azonos a siketnémák fogalmakat és szavakat helyettesítő gesztikulálásával. Egyre inkább előtűnik az a szellem és az érzéseknek az a világa, mely a fogalmi kultúra évszázadai alatt a szavak mögött szunnyadt. Egy új vizuális kultúra kialakulásának vagyunk szemtanúi.
Egyébként mindezzel csupán azt kívántuk érzékeltetni, hogy talán a film is érdemleges vizsgálódásra késztetheti a fennkölt esztétákat. Csak nem szabad visszarettenni a kezdetek elégtelenségeitől. Bármennyire vitathatók még ma is e művészet eredményei, lehetőségei határtalanok. S talán sok minden függhet a komoly, tárgyszerű és mélyre hatoló kritikától.
Mától fogva e hasábokon ilyen tárgyszerű és módszeres bírálatoknak adunk helyet.
Der Tag, 1922. december 1.
Zalán Péter fordítása
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 04. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6690 |
