Keresztury Dezső
Költő volt, s filmes lett: íme a képszalagokról
fölszárnyalt telten, színnel, fénnyel a szó!
Ifjú barátaival mártonhegyi Bencés-atyáknál
érett meg (sohasem lett vén, mint annyian),
Így lehetett nyílt lelke a teljes földi világra,
így lehetett költő filmes társaival,
mert nem járta külön ösvényeit annyi vadonnak,
embereket kutatott, embereket mutatott.
Óráimra se egymaga jött: jókedvű csapat volt,
mert eljárt hozzám, még mikor én is az út
kezdetein próbálgattam, mire képes a buzgó,
és maga is hivatást válogató fiatal
útkereső, kit szintén számos múzsa hívott vad
jávorszarvasként járni a sűrű vadont,
és szívesen zárná kebelére az ifjakat: érző,
csaknem egykorú jó társait a Szigeten.
Akkor is arra vonultak vissza a jobbak a zajló
árból, hol zavaros tajtékkal kavarult
föl vak iszap, vágott a jeges szél, tört a hajó. Szép
volt hát egy szigeten lelni barátokat, új
társakat egy derűsebb, s szebb élet álmaiban, s így
formálgatni velük jobb, szabadabb szíveket.
Elment hát: emlékét nem csak a filmszalag őrzi,
őrzi, mi nem múlik el: hű szívünkben a vers.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/07 03. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=668 |
