Zoltán Katalin
Prágába utazik egy olasz kábítószercsempész banda, hogy ott kiépítse a „Prága–Amszterdam aranyutat”. Természetesen semmi nem úgy sikerül, ahogy ezt a nagystílű, profi bűnözők kitervelték: minden, nagy gonddal kiszámított tervüket meghiúsítja a számukra érthetetlen logikájú mindennapi élet.
Ez az összeütközés lehet komikumforrás. E két világ találkozásának ugyanis az a funkciója, hogy nevetségessé, viszonylagossá tegye, megkérdőjelezze egymást. Ebben az „egymásra vonatkoztatásban” ugyanis az események, a hősök és környezetük abszurditása még nyilvánvalóbbá válik. Ám a film az ebből fakadó szatirikus lehetőségeket sorozatosan elejti. Az utalások A Keresztapa című filmre, amelyek a maffián belüli ellentéteket vannak hivatva kigúnyolni, a kiszuperált Skodákkal folytatott üldözések, a cseh alvilág pitiáner ügyecskéi különálló motívumok maradnak, nem szerveződnek egységes, komikus világgá. S bár az illogikus fordulatok, a bárgyúvá tett típusok, valamint a szatirikusan ábrázolt „szocialista” panamák időnként derültséget keltenek, együttesen nem alkotnak valódi, fergeteges gengszterfilm-paródiát. Így a film, összetartó erő és lényeges mondandó hiányában egy áttekinthetetlen szerkezetű, szándékoltan blőd bűnügyi históriává laposodik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6672 |
