Kovács Ágnes
A téma ebben az esetben „nem az utcán hevert”, pedig mintha az életből lesték volna el. Az ember szinte csodálattal adózik az agytornának, amely össze tud gyúrni kisstílű csalókat, korrupt és szexmániás honatyákat, pénzsóvárságot, tisztességet, környezetvédelmet, rák elleni küzdelmet, választási kampányt, parlamenti visszásságokat, mindvégig gyermeki hittel bízva az amerikai szabadság és demokrácia megingathatatlanságában.
De azért nem olyan komoly az ügy. Thomas Jefferson Johnson (Eddie Murphy) – mint később kiderül méltán érdemelte ki a valamikor nagy elnök nevét – a Girls of many Nation nevű telefonos szexszolgálat segítségével nagyszabású zsarolásba kezd. A kiszemelt áldozat Florida állam egyik képviselője, aki ugyancsak szexmániákus kollégája választási hadjáratát támogatja. T. Jefferson Johnson, miközben mindent „legombol”, amit lehet – egy beszélgetést kihallgatva rájön, hogy a legnagyobb dobás a képviselőség lenne... „Amerika jövője a változásban van, nem kell félni semmitől, csak a félelemtől. Ha nem bírjátok a hőséget, menjetek ki a konyhából” – mondja kortesbeszédében, és nyer.
Ettől kezdve megy minden, mint a karikacsapás – vidám tréfák közepette – egészen az Energia- és Iparbizottság bársonyszékéig – ahol a legnagyobb dohány ígérkezik. Közben bepillanthatunk Washington D. C. disztingvált urainak üzelmeibe; golyószóróval vadásznak vadkacsákra... Mindezt kemény humorral állja Jefferson, csakhogy közbeszól a szerelem. És a kisstílű családból nagystílű, ám korrupt szenátorrá avanzsált főhős szembesül szerepe komolyságával.
Míg egy kis ország kis parlamentjének honatyáit csak egy-két mondat erejéig tárgyalják ki a Szomszédokban, vagy a Família Kft-ben, addig ez az amerikai produkció több mint 120 percen át szembesít a „valósággal” – igaz, nagyon is mókás formában. De akinek nincs sok ideje, annak az a bizonyos ujj lefelé mutat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=667 |
