Gáti Péter
Ki tudja, milyen ország Puerto Rico? A szivar, a rum és az egzotikusság, mint elhasznált ismertető címkék, legalább annyira félrevezetőek lehetnek, mint a puszta és a csikós Magyarország esetében. Szegényes ismereteinket az ott élőkről sajnos egyáltalán nem bővíti Jacobo Morales rendező munkája. Nagyon európaivá retusált ez a film. Annyira, hogy a hatvanas évek tucatszám készült olasz epizódfüzér-filmalkotásaira emlékeztet, amelyekben a kis kerek történetkék a családi, az üzleti életben és a házasságban is fel-feltűnő álszentséget, képmutatást illusztrálták és fricskázták meg. Morales színes képes mesekönyve is szórakoztatva akar tanítani, az egyes történetek valamiképpen mégis unalomig ismert, általános erkölcsi tanulságokba fulladnak. Időszerűségénél pedig Bornemisza Péter idestova több, mint négyszáz évvel ezelőtt írt Ördögi kísértetek című, ugyancsak az emberi gyarlóságot ostorozó könyve sokkal frissebb, humorosabb és gondolatébresztőbb. Az európai néző számára mindenképpen elkésettek ezek a filmes fabulák, stílusuk – nevezzük így talán a modorosságot – kellemetlenül eklektikus. Az egyik epizód – a püspök és az ügyvéd üzleti és hitbeli kapcsolatáról – Boccaccio Dekameronja piszkozatban maradt fejezetének illenék be, míg a liftben rekedt és minden lelki szennyest egymás fejéhez vágó három ember története Roald Dahl morbid humorának utánérzete leginkább. A lágyabb húrokat pengető darabok – a kétnejű férj kálváriájáról, és a felbérelt férfivel magának udvaroltató öregedő nőről – nem parafrázisok ugyan, de moralizálásuk felszínes és érdektelen. A rendező minden tekintetben megbocsátó magatartást sugalló szemlélete, s a megközelítési mód minden eredetiséget nélkülöző, erőtlen humora következtében az epizódokban megfogalmazott nagybetűs tanulságok súlytalan viccé válnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6648 |
