Varga András
Ebben a filmben Babilon orosz kisváros, melynek lakói éppoly állhatatlan és bűnös emberek, mint bibliabéli elődeik. Csakhogy amíg a Genezisben emberek gyarló cselekedetei vétetnek számba, addig itt többnyire emberalakba öltöztetett fogalmak népesítik be a lényegében etikai laboratóriumnak berendezett kisvárost.
A történet (ha van ilyen) csak arra szolgál, hogy nagybetűs jelképeket (Kommuna, Filozófus, Forradalmár, Asszony, Költő stb.) érzékileg megelevenítsen, és a történelmet formáló (vagy nem formáló), de mindenképpen egymással ellentétes emberi magatartásokról, valamint a sokszor egyhelyben topogó világról valamiféle modellt adjon. Az előadás formája pedig a tartalmi gyengeség meg-segélyezését szolgálja. Jóllehet a szerzők az evilági példázat konkrét idejére, az orosz polgárháború korszakára, a népi kultúrának egy sajátos, egészségesen ironikus látásmódjával tekintenek, s ez az első képsorokban valami újat: a szovjet történelmet véresen-komolyan traktáló filmek pamfletjét is ígéri. Sajnos, azonban Mikolajcsuk rendezéséből hiányzik Majakovszkij vitriolos historikai gunyorosságának íze, és hiányzik a valódi képalkotók ízlésbeli biztonsága. A groteszk elemek minduntalan kínos-komoly „üzenetekké” merevülnek, a filozofikus többlet-jelentést mindenáron kicsiholni akaró művészi stilizálás kényszerében. A rendezés végül is teljes egészében erre a „túlhajtott” stílusra hagyatkozik, a burjánzó képek logikáját önkényes, „bábeli” szín-dramaturgia vezérli, s nem „evilági”, megérzékített gondolat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 48-49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6647 |
