Kapecz Zsuzsa
Andersen és Grimm hősnői még arra vágytak, hogy új ruhákat kapjanak, táncolhassanak a királyfival, találkozzanak a bodzatündérrel. Egy XX. század végi mese kislánya már laboratóriumban ismerkedik az ásványokkal, az űrben kalandozik, és jó jegyeket áhít a bizonyítványába, hogy mérnök lehessen. Igazán szívesen kísérnénk figyelemmel a kalandokat, amelyekbe barátaival együtt keveredik, ha érdekes lenne a cselekmény, ha érdekesek lennének a képek. Sajnos, az első pillanattól kezdve taszítanak a közelről meglehetősen hullaszerű műanyagbábok, a film csiricsáré színvilága pedig inkább emlékeztet finomfőzelékre, semmint valamilyen színharmóniára. Esztétikai élmény híján a néző igen hamar azon kezd töprengeni, vajon miért is éppen ezt a történetet filmesítették meg. Erre se kap választ, hiszen a szöszke kislány hanyag, rosszul tanul, bottal veri a kutyáját, ellopja az öreg professzor szemüvegét, tönkreteszi a konyhát, szándékosan rossz helyre kormányozza az űrben repdeső malmot és mindennek semmilyen kellemetlen következménye sincs. Az a gyerek, aki végignézi ezt a filmet, olyan sugallatot kap, hogy egy önző, nem túlságosan jellemes lányka könnyen boldogul veszélyes helyzetekben is.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6623 |
