Lajta Gábor
„Hogy a szocializmusban vámpír van – titok” – fejezte be okfejtését a nyomozást vezető kapitány, mikor létrehozták az „Anna” fedőnevű különleges csoportot egy többszörös gyilkos felkutatására.
1964-ben vagyunk, Katowicében, s egy valóban megtörtént, szörnyű gyilkosságsorozat földerítését kísérhetjük végig.
Mit kínál nekünk ebben a filmben Janusz Kidawa, akinek Bűnös életem című munkáját nemrég mutatták be a magyar mozikban? Kék ködökből előlépő, vámpír-mosolyú gyilkost, kontrasztként a tárgyilagos bűnügyi fényképezést idéző helyszíneléseket, szemcsés filmen, zötyögő kamerán át láttatva a vérrel bemocskolt hullákat. S elégikus nyomozói morfondírozásokat, amikre volt ok bőven, hisz hét évig nem került elő a „vámpír”.
Ez a sokféle stílus nem hátránya a filmnek. Sőt, a műfaji bizonytalanság egyenesen lényege. Talán 1981-ben, Lengyelországban még egy horror-krimit sem lehetett elkészíteni a nemzeti önvizsgálat nyomai nélkül?
„Meddig lehet dolgozni általános bizalmatlanságban?” – kérdezi önkínzón a nyomozó.
„Be kell vonnunk a társadalmat” – mondja a párttitkárnak.
„Ez veszélyes...” így tépelődnek a nagy, fényes asztal mellett.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6620 |
