Koltai Ágnes
Szeptember 12. és 18. között a MOKÉP lengyel filmhetet rendezett Budapesten. A programban Juliusz Machulski Vabank, Henryk Bielski Pastorale Heroica, Witold Leszczyński Nimfa a lápvilágban, Marek Piestrak Nőstényfarkas, Stanislaw Jedryka Égnek álló lábak, Andrzej Wajda A karmester és Jerzy Kawalerowicz A vendégfogadó című filmje szerepelt.
A Vabank (1981) a Butch Cassidy és a Sundance Kid modorában készített retro. „A Vabank megrendezésével azt is bizonyítani akartam, hogy Lengyelországban is lehet jó krimit rendezni, és hogy én képes vagyok erre. Azt akartam, hogy filmemből a professzionalizmus dicsérete áradjon. Mielőtt az ember művésszé válna, jó iparosnak kell lennie. Szerettem volna szólni a régi alapvető erkölcsi elvekről is. Azt elmondani, hogy amit az életben csinálunk, tisztességesen kell csinálni” – nyilatkozta a rendező, Juliusz Machulski. A Vabank valóban ennyi: bő humorú, profi detektívfilm a harmincas évek Lengyelországáról.
Henryk Bielski 1983-ban, lengyel– szovjet koprodukcióban készült Pastorale Heroica című filmje az idei moszkvai fesztiválon Lengyelországot képviselte a versenyben. Főszereplője, Wirgiliusz Gryn a legjobb férfialakítás díját nyerte (megosztva). A Pastorale Heroica a „falusi” Hamu és gyémánt.
A múltat faggatja Witold Leszczyński és Marek Piestrak. Leszczyński filmje, a Nimfa a lápvilágban (1981) Edward Redlinski Konopielka című regényéből készült. A regény néhány évvel ezelőtt a lengyel irodalmi élet eseménye volt. „A Konopielka – írja könyvéről Redlinski – regény a múltunkról, kultúránkról, a konvenciókon alapuló életről, s arról, hogy honnan jöttünk.” A falu, egy pusztuló kultúra vívja harcát egyre elkeseredettebben a hagyományokat megölő civilizációval. A Nőstényfarkas (1982) történelmi horror. Marek Piestrak, aki Roman Polanski asszisztense volt, a tragédiába torkollott 1846-os krakkói felkelést idézi meg, bőven merítve a horror kelléktárából.
A háború előtti Szilézia komor napjait eleveníti fel Stanislaw Jedryka az Égnek álló lábakban (1982). A bánatos, küszködő Sziléziát mi leginkább Kazimierz Kutz és Janusz Kidawa filmjeiből ismerjük. Az Égnek álló lábak nem olyan költői, mint Kutz alkotásai, a Fekete föld sója (1969) és a Korona gyöngye (1971), nem olyan ironikus, mint Kidawa Bűnös életemje (1980); komor dráma a gyerekeket is próbára tevő háborúról.
1979-ben, a Márványember után forgatta Wajda A karmestert John Gielguddal és Krystyna Jandával a főszerepben. A lírát és publicisztikát ötvöző filin az Érzéstelenítés nélkülhöz hasonlóan, az értékek harcát ábrázolja. (A Filmvilág 1980/4. és 5-ös számában már írtunk a filmről.)
A filmhét legizgalmasabb műve, A vendégfogadó (1982) Julian Stryjkowski Austeria című regényéből készült. A történet az Osztrák–Magyar Monarchia határvidékén, Galíciában játszódik az első világháború kitörésének napján (abban a fojtott levegőjű, indulatokkal fűtött Galíciában, amit oly érzékletesen írt le Joseph Roth A hamis súlyban). A maroknyi zsidó közösség útra kél, hogy elmeneküljön a kozákok véres bosszúja elől. A film elsősorban a zsidó liturgiát, a vallási szokásokat mutatja be. A vendégfogadó folklorisztikus film. A rendező Kawalerowicz Isten elvesztését, a hit és hitetlenség küzdelmét nem ábrázolja olyan drámaian, mint a Máter Johannában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 02. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6582 |
