Macskássy Kati
Tűzoltókészülékek és a könnyen lángra lobbanó nitrofilm oltására alkalmas pokrócok vártak a Pannónia filmstúdió vágószobájában, mikor a váratlanul előkerült, 30-as években készült magyar animációs reklámfilmeket néztem. Úgy látszik, mégsem olyan ártatlan és veszélytelen dolog a mindent elérő nosztalgiahullámmal foglalkozni.
A magyar animációs film történetét feldolgozó szakkönyvek is csak néhány mondatban utalnak arra, hogy a filmgyártás államosítása előtt is voltak próbálkozások e műfajban. Nemcsak Magyarországon, hanem Európában sehol nem valósulhatott meg folyamatos animációs filmkészítés a második világháborút követő évekig, annak ellenére, hogy az animációs film kezdeti lépéseit Európában tette meg, Emil Reynaud-val, aki már 1892-ben cselekvény vonal köré épülő rajzos filmecskéket készített Franciaországban; majd a századfordulón Emil Cohl használta filmjeiben a filmtrükk és az animáció lehetőségeit.
Néhány évvel később már Magyarországon is megjelent egy kézikönyv, Hogyan készítsünk rajzos trükkfilmet? címen, a filmesztéták pedig lelkes hangon üdvözlik az új műfaj megszületését: „Ha sorozatot állítunk fel a filmszabadság megvalósításában, kétségkívül a rajzos trükkfilm jelenti azt az utolsó fokot, melyben a filmszabadság a lehető legmerészebb szárnyalásban érvényesül.” „A művészek lelkében mindig ott élt a vágy: az élet lényegét, a mozgást is felhasználni a művészet kifejező eszközei között. A rajzos film nemcsak képpel és mozgással, hanem a rajz csodálatos érzékeltető, eszményítő és karikizáló lehetőségeivel a mozgókép kifejező elemein túl is ad a műfajnak megfelelő kifejező elemet, nyilvánvaló, hogy ez ma a filmművészet.” Tudatosan idéztem e kissé pátoszos és fellengzős szövegeket, hogy ezzel is szemléltessem azt a skizofrén helyzetet, mely az animációs film hőskorszakára jellemző, tudniillik bármennyire lelkesen üdvözlik is az új műfajt, a hallatlanul munkaigényes és ezért a natúrfilmnél lényegesen drágább animációs technikához Magyarországon és általában Európában nem sikerült megtalálni a megfelelő anyagi fedezetet. Így ebben az időszakban nem alakulhatott ki a folyamatos animációs film-gyártás és ezért szorítkozott csak néhány lelkes művész egyedi kísérletére. Igaz, hogy Amerikában az egyik első rajzfilmes, McCay, akinek a filmje elkészítése nem ütközött ugyan financiális problémákba, már 1910-ben így kesereg: „Az animáció művészet lehetne, de elüzletiesedett... amerre most halad, az üzlet és nem művészet... és ez nagy baj.” Egy rajzfilmes intelmeire abban az időben sem nagyon figyeltek oda, és mint ismert, Amerikában hamarosan megszületett a nagyipari, üzletszerű rajzfilmgyártás, mely termékeivel elárasztotta Európát. Fleischer Mária, az animációsfilm történetét feldolgozó munkájában az amerikai kommersz rajzfilm Európába áradásában és hatásában látja a másik okot, hogy itt nem alakulhatott ki komoly formában az animációs film gyártása „...másik tényező a társadalmi beidegződés, a közönségízlés általános fejlettségi foka. A közönség és egyúttal a filmek készítőinek tudatában az animációs film, a rajzfilm tudata azonosult a nagyonis kevéssé komplex tartalmú burleszkkel... A művészi ág nem válhatott képessé arra, hogy túllépjen az amerikai minták nyomán elterjedő, meglehetősen primitív tartalmú, a közönségízlést kiszolgáló édeskés stílusú filmeken.” Aki ezekben az időkben Magyarországon animációs filmet akart készíteni, annak maradt a háziipari módszer. Kató István, aki grafikusként indult, két konyhai hokedlire fektetett ablakon vette fel 1915-ben a Zsirb Ödön, Káposzta Sári és Gulasch Miska szomorú története című filmjeit. Ezeket a filmeket Veres Gábor operatőr, az akkori Projektográf mozi tetőteraszán nappali fénynél, rendes felvevő állványról vette fel, a megvilágítási időt pedig egy metronómmal ellenőrizte. 1916-ban már valamivel fejlettebb technikával készítette el a János vitézt Kató István. A Tanácsköztársaság alatt öt mozi is vetítette a Burzsuj bácsi mennybe megy című filmjét.
Az első fennmaradt animált film 1915–16-ban készült, szerzőjét nem ismerjük. Tudósítás az első világháború keleti hadszínteréről; a témának „megfelelő” uszító hangnemben készült.
Az 1910-es évek végén Vértes Marcell karikaturisztikus, filmplakát jellegű „vicces” animációs filmeket – például Ki örült a konflis sztrájknak? (1919) – készít a hetenként megjelenő Esti Film keretei között. Ezekben a filmekben néha megjelenik a művész rajzoló keze, illetve egész alakja is, de a kis figurák animációs módszerekkel alakulnak ki.
E cikk keretén belül nem törekedhetek a teljességre, így nem említhetem meg az összes félhivatalos és amatőr kísérleteket; úgy gondolom, jobban jellemzi az animáció e korai éveit, ha most egy-egy olyan törekvést mutatok be, mely azt illusztrálja, hogy milyen szemlélettel és milyen módszerekkel próbálták megközelíteni az animációs műfajt az egyes alkotók. Ha az animációs film hőskorát összegezzük, lehetetlen eltekinteni attól a közhelytől, hogy egy művészeti ág kialakulását, illetve fejlődését mennyire meghatározza az üzlet és a politika még egy olyan „bűbájos” és „ártatlan” műfajnál is, mint a rajzfilm. Moholy-Nagy László, a dessaui Bauhaus keretei között munkatársaival olyan kísérleteket folytatott, hogy a zenét non-figuratív képzőművészeti formában vizuálja. Egy filmet sikerült is elkészítenie, melyben a fekete-fehér és a szürke színárnyalatainak, valamint különböző mértani formáknak, alakoknak, testeknek, szerkezeteknek állandó mozgásban tetten érhető harmóniáját fogalmazza meg. Bortnyik Sándor a modern képzőművészeti törekvéseket szerette volna animációs filmen megjeleníteni. Szomorú, de jellemző, hogy ezekből a tervekből csak rajzok vagy filmtöredékek készültek el, de a már feltárt okok miatt a teljes film soha nem készülhetett el... Ha valakinek nem volt annyi kezdő tőkéje, hogy maga fedezze animációs filmjeinek költségeit, politikai vagy művészi kompromisszumokat kellett kötnie, attól függően, hogy gyároshoz vagy filmirodához szerződött. Valker István Temesvárott, egy Pollack Géza nevű harisnyagyáros megbízásából és anyagi támogatásával indult neki az animációs filmgyártásnak. Pollacknak volt egy jól táncoló kamaszlánya, akiről natúrfilmek készültek, a becsvágyó papa az európai Shirley Temple-t szerette volna lányából megteremteni. Pollack nem volt megelégedve az elkészült natúrfilmekkel, mivel a „hátteret” laposnak találta és ezért megbízta a grafikusként működő Valker Istvánt, hogy egészítse ki rajzokkal az üres részeket, így születtek meg 1933-ban a Polly Ági kalandjai című filmek. „E táncfilm-sorozat a hősnőt különféle földrajzi környezetben mutatja be. Például tiroli környezetben tehenet fejő, vidáman kerékpározó vagy vendégfogadóban harmonikázó rajzfilm figurával látjuk a daloló, táncoló Polly Ágit. Az Orosz álomban pedig rajzolt hajóvontatók vagy ökörsütők környezetében szerepel a „hősnő”. Grafikai szereplői, például az óriás repdeső szempillájú kisfiú átemelődnek egyik filmből a másikba. Ez a figurája még a Molnár a fia és a szamár című filmjében is megjelenik, mint a molnár fia. Az 1930-as évek végétől a második világháború befejezéséig készültek a Magyar Film Iroda rajzos filmhíradói, melyek politikai helyzetről, később a hadihelyzetről tudósítottak szélsőségesen, mindenfajta tárgyilagosságot nélkülözve. Itt készültek ismeretterjesztő és kulturális tematikával foglalkozó rajzos filmhíradók is.
Valószínű, hogy a magyar filmtörténetben soha, sehol nem jegyzik a LINGUA filmvállalkozást, én itt mégis megemlítem, mert úgy gondolom, működése és rendeltetése nagyon jellemző erre az időszakra. Az olasz érdekeltségű kis animációs stúdió azért alakult, hogy a német nyelvet propagálja és népszerűsítse. Szerencsére csak az első animációs nyelvlecke készült el, és a következő szöveget illusztrálták a rajzok, hogy kedvet csináljanak a német nyelv elsajátításához: „Ich bin HIP/Du bist HOP/Er is ESEL (szamár)”.
„Igen jelentős kezdeményezés az animációs film vonalán Halész János, Kassovitz Félix és Macskássy Gyula reklámfilm-stúdiójának megindulása, munkásságuk, melybe a későbbiekben Szénási György is bekapcsolódik. Kis műtermükben, ahol eleinte a legnagyobb technikai nehézségek között dolgoztak – ahogy ezek a technikai és financiális nehézségek valamennyi magánkezdeményezésből induló vállalkozásra jellemzőek – hallatlan igényességgel – egy-egy jelenet 17 alkalommal való felvételével hozták létre reklámfilmjeiket. 1931-től a felszabadulásig mintegy 150 munkájuk készült el. Ezek között nemcsak rajz, hanem báb, tárgy mozgatott, valamint élőcselekményes filmrészletekkel kombinált filmekkel találkozunk. Céljuk az eddigi, meglehetősen primitív reklámfilmet magas színvonalon megújítani. Filmjeik már nem csupán a legegyszerűbb külső mozgásokra – ugrálás, bukfencezés stb. – épülnek, hanem valóságos cselekménysorba, sztori keretébe ágyazódik; az áruk reklámozása általában csak a történet végén, poénként jelentkezik az árura hivatkozás. A reklámok kis történetekbe ágyazottságát, s azt a tényt, hogy a művészetet itt nem csupán a lecsupaszított áru-propaganda érdekelte, az is bizonyítja, hogy a filmeket címekkel látják el. Így például a Mennyei élvezet első reklámfilmjük címe, melyben a rajzolt kis figura hosszas próbálkozás után, létrán a felhők közé jutva éri el a hőn óhajtott Nikotex cigarettát. A Szerencsés flótás a tengerből felhalászott Zwack Unicum likőr köré épül. A Szerelmes masiniszta Epeda matracokat reklámoz, de előzetes cselekmény során egy gőzhenger masinisztája bámul egy réten virágot szedő lányt, s mikorra az elbámészkodó masiniszta egy házban köt ki gőzhengerével és tipor végig mindenen, akkor látjuk, hogy az Epeda matrac még ezt is kibírja.” – írja Fleischer Mária. Először a Bajza utcában, majd a mai Astoria házban, a Múzeum körúton működött ez a kis magánvállalkozás. A három fiatal grafikus egymás között úgy osztotta fel a munkát, hogy Halász elsősorban a technikával foglalkozott és legtöbbször ő volt az animátor is, Kassovitz tervezte a figurákat, Macskássy Gyula pedig a forgatókönyveket írta, a háttereket festette és a hangosítással is foglalkozott. Később a stáb bővült a rajzolókkal, kifestőkkel, kihúzókkal. A filmek zenéjét Ránki Györgytől kezdve Holéczy Ákosig sokan szerezték, de a „házi” zeneszerző Ilosvay Gusztáv volt, aki nappal orvosként, éjjel bárzongoristaként működött, a fennmaradó időben pedig nemcsak szerezte, hanem a legkülönbözőbb hangszereken el is játszotta a filmek zenéjét. A kis reklámstúdió nem tudta a Kodak, illetve a Technicolor laborálási költségeit megfizetni, ezért a filmeket Berlinben a Gaspar Color-nál hívatták elő.
Ez a Gáspár nevű úr jóval szerényebb árakat kért, mint a nagy filmlaboratóriumok, a mai napig tartó jó minőséget pedig garantálta a Gaspar Color emblémájának O betűjéből kibújó színes papagáj. Gáspár, hogy fel tudja venni a versenyt a nagy rivális cégekkel, egyéb előnyökhöz is juttatta megrendelőit: aki nála dolgoztatott, kapott egy-egy kópiát az alkotótársak filmjeiből. Így kerülhetett a 30-as évek magyar reklám-filmtekercseire Oscar Fischinger, ma is avantgarde-nak ható szép filmje, a Rhapsody in Blue, melyben kép és zene olyan csodálatos összhangban van együtt, hogy iskolapéldája lehetne a filmnyelvvel kísérletezőknek. A Macskássy és társai stúdió reklámfilmjei anyagilag is sikeresek voltak, így már arra is gondolhattak az alkotók, hogy önálló játékfilmeket készítsenek. Nagyszabású vállalkozásokat terveztek: a János vitézt, a Háry Jánost szerették volna megfilmesíteni. A bátor kis ólomkatona című Andersen-mese megfilmesítéséhez is elkészültek a fázisrajzok és hátterek, de a közeledő háború miatt egyre nehezebb körülmények között tudtak dolgozni és nemcsak rajzjátékfilm felvételéről kellett lemondani, hanem például a rajzanimációhoz nélkülözhetetlen cellek importálásának leállítása miatt a klasszikus rajzanimációs reklámfilmek készítéséről is. Ezért tértek át a negyvenes években a tárgymozgatott, illetve bábreklámfilm-gyártásra. A háborúban a műterem leégett, a tervek, a rajzok és a kész filmek többsége is a lángok martaléka lett.
Halász János még a harmincas évek végén Angliába távozott és ott folytatta munkásságát. Londonban rövidesen megalapította angol feleségével, Joy Batchelorral együtt – aki egyébként szintén a Múzeum körúti reklámfilmstúdió rajzolója volt – a Halas and Batchelor animációs filmstúdiót, melyben napjainkig 250 sikeres animációs filmet készített. Az ő további életútját és munkásságát végigkísérhettük a magyar televízióban is sugárzott, jólsikerült tévé-sorozatban, melyet György László rendezett és Az animáció története címen mutattak be.
A háború befejezése után Valker István a Film Irodához szerződött és ott készített rajzos filmhíradókat, például Földosztás, Partizánmozgalmak, A Marshall-terv, Az MKP programjának megvalósítási terve, A béke erői, Az államosítás, Győzött a forint, Tervkölcsön stb. címeken.
Rövidesen újra megnyílt a Macskássy és Társai reklámfilmstúdió is és a mozivásznon újból megjelentek az M betűből alakított macskafejes emblémával fémjelzett reklámfilmek. Nagyjából a régi műterem munkatársai készítették továbbra is ezeket a reklámfilmeket. Majd a Koszorú utcai társbérleti lakásban levő műterem és ez a kis csapat Állami Rajzfilmgyártássá szerveződött, bár kezdetben éppúgy reklámfilmeket készítettek, mint azelőtt. 1950-ben megnyílt a lehetőség arra, hogy egy nagyszabású vállalkozásba kezdjenek, elindulhattak A kiskakas gyémánt félkrajcárjának rajzi munkái. Rengeteg nehézség leküzdése után, 1951 végére elkészült Macskássy Gyula rendezésében a film. A magyar filmtörténet innen számítja a magyar animációs film kezdetét. Az ez előtti korszak „fehér foltnak” tekinthető még a legszűkebben vett animációs szakmában is. Pedig az azóta elhunyt Fleischer Mária munkásságának nagy részét e korszak kutatásának és értékelésének szentelte. 1969-ben befejezett tanulmánya kézirat formájában hever a Filmtudományi Intézet könyvtárában és kiadásra vár.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/12 60-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6580 |
