Szentistványi Rita
Hajsza egy elcserélt könyvben lapuló nyertes lottószelvényért – jó vígjátéki alaphelyzet, és ebben a műfajban szívesen elfelejtjük, hogy már a szelvény kitöltésének pillanatában tudtuk, mik lesznek a nyertes számok, és hogy nem kell nagyon aggódnunk, vajon a rokonszenves ifjú hős diadalmaskodik-e gálád ellenfelén. Nem az izgalmasan bonyolított történet, vagy a plasztikusan ábrázolt mondanivaló kedvéért váltunk jegyet az efféle filmekhez, hanem hogy szívből kacagjunk. Leonyid Gajdaj szolgál itt ilyen alkalmakkal. (Hősünk a tyúkólban – ahová nagynénje a vendégekkel zsúfolt nyaralóban elszállásolja – a felvásárló pecsétjével felülbélyegzett tojásokat talál.) Ám amikor – a film közepe táján a hősnő váratlanul szirupos dalra fakad, elszomorodunk. Azt pedig végképp nem értjük, hogy a nyertes szelvényt elorozni akaró ellenhős miért olyan egyértelműen gonosz. Nyugatimádó, harácsoló kispolgár ő, aki jókora felárral árulja a Moszkvában vásárolt narancsot a film helyszínéül szolgáló fürdőváros piacán. Kedvesen bumfordi samesza pedig egy – feltehetően a budapesti Lenin körút valamely butikjából származó – Michigan University feliratú trikóban játssza végig a filmet.
A Telitalálat egy kicsit az ötvenes évek magyar vígjátékaira emlékeztet, ahol a komédiái patronok puffogtatásával vívták az osztályharcot.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/12 47. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6576 |
