Gáti Péter
A görög mitológiában Jászon Kolkhiszba tartó vállalkozásét az Aranygyapjú megszerzéséért nem övezte ennyi sejtelem, homályos, dodonai összefüggés, mint ezt a hasonló fedőnevű akciót bemutató üzbég nemzetiségű filmet. A gyapjú azonban esetünkben nem mitológiai attribútum, hanem csupán eszköz, a tőkeszerzés eszköze. (Bonyolult nemzetközi manőverekkel aranyérméket vesznek a húskombinátból elirányított bárányok árából.) Nos, a bűnügyi történet alfája a hihető konfliktus, a változó, de kiegyenlítődő erőviszonyok és ezzel szoros összefüggésben, az izgalom. A törvény ellen vétők semmilyen fikciós alkotásban nem lehetnek dróton rángatott rongybabák, mert akkor minden a visszájára fordul. Ahogy például ebben a filmben történik. Az izgalom unalommá ernyed, a krimiből tanmese lesz, kötelező vastagbetűs tanulsággal kiegészítve. Könnyű dolga van a csillagszemű, tiszta szívű nyomozótisztnek és kedvesének, a tolmácsnőnek. A tények beszélnek, de az emberi indítékok hallgatnak. A fontos „alapelemek” hiánya következtében a néző figyelme egyre inkább az árulkodó részletek felé fordul: hogyan lehetséges, hogy a repülőtéren lefülelt külföldi arany-csempész úgy beszél angolul, hogy kezdő nyelvi csoportok hallgatói, két hét után nem ejtenének hasonló hibákat? Vagy: mitől válnak orgazdákká a belföldiek, majd hirtelen miért adják fel magukat és az egész „taskenti kapcsolatot”, penitenciát gyakorolva? A film dramaturgiai naivitását talán csak az mentheti, ha az ilyenfajta konfliktusok ábrázolásához hiányzik a szükséges társadalmi tapasztalat.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1983/12 46-47. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6575 |