rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Flór asszony és két férje

Gáti Péter

 

Bruno Barreto hihetetlenül fiatalon – rövidfilmek egész sorával a háta mögött –, 17 évesen forgatta első nagyjátékfilmjét, 1973-ban. Nyilatkozatai szerint fanatikus híve Jorge Amado művészetének, akinek magyarul is olvasható regényéből írta és rendezte a hozzánk most elsőként eljutott, sorrendben azonban már harmadik filmjét.

A filmet nézve Amado regényére nem könnyű ráismerni. Ami megmaradt belőle, az a szorosan vett cselekmény, az írás sodró lendülete. Ami kimaradt – s ez nagy veszteség – a figurák összetettsége, a könnyed és élénk előadásmódú mese mögötti filozófia. A bölcsesség. Barreto ugyanakkor technikailag hibátlanul dolgozik és egyes beállításai – például a szerelmi jelenetek bátor, hatásos és egyúttal stílusos komponálása – meglepetést okoznak érettségükkel. Úgy tetszik azonban, hogy ennek az egyértelműen tehetséges, már nemzetközileg is jegyzett fiatal művésznek még nincs elegendő türelme az alkotómunka minden fázisához. A film tanúsága szerint ez a türelem hiányzott az Amado-szöveg alapos és körültekintő elemzésekor is. Első pillantásra valóban egyszerű a történet Flór asszonyról, akinek két, egymástól homlokegyenest különböző férje van, akiben az értelem és az érzelem, a ráció és a fizikai vágy hihetetlen feszültsége ütközik össze. (A két férj ugyanis ezt a két különböző és egy-személyben egymással oly ritkán harmonizáló princípiumot testesíti meg.) Ez a sokszor feldolgozott motívum – gondoljunk csak Thomas Mann Elcserélt fejek című regényére – Barretónál korrektül elkészített, de mégiscsak banális, és csacska franciás komédia lesz. Igazai jól nem tud mit kezdeni az Amado által „felkínált”, a megoldás lehetetlenségét példázó bizarr ötlettel – az asszony számára fizikailag elsöprő hatású első férj „feltámasztásával”. Barreto a csak Flór asszony számára létező férjet csupán testi valóságában hozza vissza a vászonra, s ezzel csakis a film komikus hatását tudja fokozni, ahelyett, hogy újra férjhez ment özvegy lelki-emberi drámáját tárná elénk. Barreto különleges tehetségére, amely a színészvezetésben például egyértelműen megmutatkozik, így is fel kell figyelnie a filmszerető mozilátogatóknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/12 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6572

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1285 átlag: 5.48