N. N.
1983. október 20. és 23. között Madeira szigetén tartották meg az első nemzetközi filmrendező-találkozót. Az összejövetel célja a filmművészeti ábrázolás problémáinak megtárgyalása mellett az volt, hogy kidolgozzák és összehangolják a rendezői jogok védelmének módozatait, s ezáltal enyhíteni tudjanak speciális alkotói helyzetükből származó függőségeiken. A világ minden tájáról, 47 országból 160 filmrendező gyűlt össze, köztük olyanok, mint Costa-Gavras, Joris Ivens, René Clement, Jean Rouch, Krzysztof Zanussi, Agnès Varda, Vilgot Sjöman, Jerry Schatzberg, Otar Joszeliani, Peter Fleischmann, Vera Chytilová, Jiři Menzel, Bernhard Wicki. A magyar filmrendezőket Kovács András, Kézdi-Kovács Zsolt és Rózsa János képviselte.
I. Dokumentum
A világ filmkultúrája: a gyártás, a forgalmazás és az üzemeltetés szinte teljes egészében a multinacionális társaságok uralmát tükrözi. Ez a gazdasági szerkezet nyilvánvalóvá tesz egy bizonyos domináns filmkultúra létezését mind nemzetközi téren, mind magukon a nemzeti filmgyártásokon belül. Egy ilyen hegemónia kulturális, ideológiai, gazdasági és technológiai függőséget hoz létre.
Elsorvasztja és megszünteti minden nemzeti filmgyártás identitását, ide számítva még a domináns országok független irányzatait is. Banalizálva a nyelvezetet, uniformizálva termékeit, elidegenítve a nézőt eltorzítja a kommunikáció kódjait. Ez a dominancia önmagában hordozza fennmaradásának mechanizmusait. Mindehhez hozzájárulnak még, különböző országokban, a bürokratikus szerkezetek, az állami cenzúra és a diktatúrák elnyomása által támasztott nehézségek.
A rendezők
DEKLARÁLJÁK
Minden nép elidegeníthetetlen jogát önmaga kinematografikus és audiovizuális kifejezéséhez, önmaga valódi arcának megmutatásához és másokénak megismeréséhez, saját kinematografikus és audiovizuális terének megteremtéséhez azzal a meggyőződéssel, hogy a filmkultúra szabadsága a néző szabadsága által jöhet csak létre.
KÖVETELIK
Hatékony jogi intézkedések életbe léptetését annak érdekében, hogy:
– Biztosítva legyen a nemzeti filmgyártás
– Lehetővé váljék a rendezők számára a részvétel saját szervezeteiken keresztül a gyártás és a forgalmazás mechanizmusainak irányításában és ellenőrzésében
– Garantálva legyen a nemzeti kisebbségek önkifejezési joga
– A lehető legjobban segítsék elő a nemzetközi kapcsolatokat az egyenlőség és egymás identitásának kölcsönös tiszteletbentartásával, egyenlő forgalmazási feltételek létrehozása révén
– Őrizzék és védjék az önkifejezés szabadságát.
II. Dokumentum
Illúziók nélkül elemezvén a filmművészeti alkotás körülményeit, a rendezők úgy ítélik meg, hogy nélkülözhetetlen munkamódszerük és nyelvezetük állandó megújítása.
A filmpiac szervezete a terméket részesíti előnyben a művel szemben és ezzel egyidejűleg a forgalmazás a filmek jövedelmezőségét a mozitermek és -hálózatok jövedelmezőségével cseréli fel.
A kísérletezés szelleme ugyanolyan szükséges a filmipar, mint a filmművészet fennmaradásához. A kísérletezésnek a mű koncepciója, megvalósítása és forgalmazása közötti szakadék áthidalását kell szolgálnia. Következésképp ugyanúgy, ahogy minden iparágnak van kutatási részlege is, a filmiparok jövedelmének egy részét is kísérletezésre kellene fordítani mind a technológia, mind az elbeszélőmód és a kifejezés vonatkozásában.
A rendezők, felidézvén országaik jelenlegi állapotát, a filmnyelv szabványosítását látják, amelyhez külső gazdasági és társadalmi nyomás társul. Beszorítottnak érzik magukat, néha olyannyira, hogy ez már alkotókedvüket is lecsökkenti.
A létező összes kifejezési eszközök felhasználása sem hárítja el a marginális hálózatokba, vagy a televízió gyér nézettségű adásainak gettójába való száműzetés veszélyét. Ezekkel a kényszerekkel szemben lehetséges-e megalkuvás nélkül fenntartani az alkotás szabadságát, párbeszédet kezdve az iparral és az intézményekkel?
Ha a rendező feladata a filmalkotás, akkor joga van filmjének optimális forgalmazásához, amely megfelel az alkotás eredeti célkitűzéseinek.
III. Dokumentum
A legtöbb országban, Romániától Nigériáig, Írországtól Szenegálig, Kolumbiától Olaszországig azonos viszonyok léteznek a filmes televíziós gyártás és forgalmazás területén. Ezek a viszonyok csak egy következetesen átgondolt politika és nagyon konkrét intézkedések segítségével tudnak fejlődni.
A rendezők felhívást intéznek minden kormányhoz, hogy kétoldalú egyezményekkel segítsék a gyártás technikai feltételeinek javítását és a mozi- és televízió-forgalmazás fejlesztését. Javasolják a szerzők jelenlétét minden bizottságban.
A rendezők kérik annak az elvnek a szem előtt tartását, hogy a különböző kontinensekről való művek és szerzők a világ összes fesztiválján együttesen vegyenek részt. A rendezőknek jelen kell lenniük a fesztiválok minden döntéshozó testületében. A rendezők javasolják az UNESCO-nak, hogy a közeljövőben rendezze meg a „Film Évét”, hogy ezáltal felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyek ezen a területen minden országot érintenek. Ebben az évben a Mozi megszületése évfordulójának napján az előadások legyenek ingyenesek. A rendezők végül tanácsolják a kormányoknak, kulturális intézményeknek és a televíziós szervezeteknek, hogy pártfogolják az Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaiban készült műveknek a forgalmazását, melyek a piac szűkössége és az ízlésromlás miatt diszkrimináció alá esnek.
IV. Dokumentum
A rendezők, munkájuk során megismerkedtek Észak-Afrika és a déli Szahara országainak, Mexikó és más latin-amerikai országok, valamint Japán és Izrael helyzetével. Ez sok hasonlóságot mutatott néhány (képviselt) európai ország helyzetével. Az audiovizuális helyzet gyors átalakulása az európai országokban (például Olaszországban, Hollandiában és Belgiumban) az európai rendezőket arra készteti, hogy különös figyelmet fordítsanak az audiovizuális információ áramoltatásának változásaira. Az audiovizuális piac átengedése a nyers gazdasági törvényeknek, melyek kíméletlenül befolyásolják a gyártást és a forgalmazást, minden eredeti audiovizuális alkotás eltűnésével fenyeget.
A rendezők megvédése érdekében szükséges a művészi, jogi és gazdasági információk cseréje.
Ennek érdekében a rendezőknek össze kell hangolniuk tevékenységüket, és ezért szükségesnek tartják, egy, a világ minden országa előtt nyitott Audiovizuális Információs, Dokumentációs és Tanulmányi Központ azonnali létrehozását. Ez a Központ hangolná össze többek között a rendezők különböző szövetségeit és szervezeteit.
V. Dokumentum
A kommunikáció technikai fejlődése radikális változásokat él át. Ezek a technikák megváltoztatják a társadalmat, melyben élünk. Hatásuk van az alkotói folyamatra, és az ehhez kapcsolódó szakmákra. Ez a technológiai fejlődés a közönség választási lehetőségének megnövekedését, valamint minden, a kommunikációhoz és kifejezési formához való hozzájutást segíthetné elő, és a gondolatok áramlását sokszorozhatná meg.
Ezzel szemben különböző – többek között gazdasági – okokból a kommunikáció eszközeinek megszaporodása mindezidáig nem adott teret sem a műalkotások kívánatosnak tartott gazdagodásának, sem a gondolati és lelkiismereti szabadság megerősödésének.
A lényegében profitszerzésen alapuló ipari logika jelen pillanatban teljes ellentmondásban működik a választás és a kifejezés szabadságával.
Ez a profitlogika átfordítódik a minden áron való piacszerzés szándékára, amely nem korlátozódik csak a nemzetekre, hanem kiterjed az egész Földre: ennek következménye az a láncreakció, amelyben a termelőeszközök koncentrációja a termék szabványosítását és nivellálódását eredményezi, semmibe véve a kulturális sajátosságokat, a kifejezési formák különbözőségeit, még kevésbé közvetíti a műveknek a maguk pluralitásában rejlő egyetemességét. Az állami intézmények tevékenysége a legtöbb országban jelen pillanatban cinkos vagy elvtelen. Még azok a kormányok, melyek kifejezték szándékukat, hogy nem engednek ennek a logikának, se voltak képesek idáig sem hatékony intézkedéseket hozni, sem következetes politikát előmozdítani audiovizuális kérdésekben. A film és a néző kapcsolatának fejlesztésére új stratégiát kell kidolgozni az alkotók hatékony részvételével.
A kulturális politika intézményeinek az a hivatása és szerepe a különböző államokban, hogy segítsék elő az alkotás eredetiségét és gazdagságát. Nyilvánvaló módon ezeket a célokat nem lehet elérni a teljes kifejezési szabadság biztosítása nélkül. Olyan kommunikációs gyakorlatot és politikát kell sürgősen előmozdítani, melyben minden kifejezési forma demokratikus keretek között fejlődhet, amely minden szinten ellen tud állni az uniformizálásnak: ezek az alkotók és a társadalom minden rétegéhez tartozó közönség demokratikus intézményei lennének.
A sokszínűségnek ez a politikája állandó megújulással járjon együtt, amely nemcsak a társadalmi és kulturális fejlődést segíti elő, hanem, hosszú távon, a gazdasági fejlődést is; A kommunikáció és a terjesztés új technikájának fentebb bírált felhasználása újratermeli és felerősíti a filmkölcsönzés és forgalmazás jelenlegi hibás rendszerét; ez a rendszer szétrombolja a filmkultúrát: különlegességét, sajátos esztétikáját és kifejezésmódjainak gazdagságát. Elkerülhetetlen, hogy többé ne elégedjünk meg azzal, hogy reagálunk... Ezentúl cselekedni kell.
VI. Dokumentum
Mindannyiunk országában, bármilyenek legyenek is annak törvényei vagy jogi tradíciói, ténylegesen a rendező az audiovizuális mű legfőbb alkotója. A kifejezési szabadság tiszteletben tartása végett fontos, hogy ez a mű, mint ahogy minden művészeti és irodalmi tulajdon, ne kerüljön ki ellenőrzése alól sem az alkotás folyamatában, sem utána. A világon mindenütt ezt értik azokon az alapvető fogalmakon, mint „az utolsó vágás joga” (final cut), „a filmesek erkölcsi joga” (droit moral des cinéastes) és „a mű sérthetetlensége” (Unverletzbarheit des Werkes). Ezek a biztosítékok csak a törvényhozó és végrehajtó hatalom támogatásával érhetők el. Az audiovizuális termékek szabványosítása, új közvetítő eszközök elterjedése, új technológiák megjelenése és az ebből következő kalózkodás sürgőssé teszi, hogy konkrétan meghatározzuk gazdasági jogainkat; foglalkozásunk sorsa és a szakmának, melyet szeretünk, fennmaradása függ ettől:
1. A rendező egy audiovizuális mű létrehozásával a mű tényleges szerzőjévé válik.
2. A rendezőnek joga van műve és neve teljes és elévülhetetlen tiszteletben tartásához.
3. Az audiovizuális mű attól fogva létezik, hogy a rendező létrehozta a végleges változatot („final cut”). Minden, a művön végrehajtott átalakításhoz vagy a forgalmazás módjának megváltoztatásához szükség van a rendező beleegyezésére.
4. Az audiovizuális műnek egy „köteles példányát” meg kell őrizni.
Ennek a művészi, szabadságnak a nevében – amely alapfeltétele a művek eredetiségének, a művészet és a kultúra fennmaradásának – a találkozón összegyűlt rendezők kinyilvánítják annak szükségességét, hogy – más alkotókhoz hasonlóan – számukra is legyenek elismerve azok a jogok, amelyek biztosíthatják szakmájuk és művészetük gyakorlását az őket korlátok közé szorító politikai, gazdasági és társadalmi hatások közepette is.
5. A rendezőnek joga van olyan gyártási szerződéshez, amely előírja az átruházott forgalmazási jog gyakorlásának módját, az átruházás tartamát és a területeket, melyekre a forgalmazás kiterjed.
6. Az audiovizuális műnek joga van a közönséghez eljutni. Ez a jog a rendezőtől elidegeníthetetlen (a filmvászonhoz való jog).
7. A rendezőnek joga van arányosan részesedni minden, a mű eladásából és forgalmazásából származó jövedelemből.
Ezt a részesedést abból a pénzből kell kiszámolni, amit a közönség fizet, mindig, mikor ezt az ellenőrzés körülményei lehetővé teszik. Ellenkező esetben a részesedés kiszámításának alapja a producerhez vagy a forgalmazóhoz befolyt jövedelem. Ezt a részesedést a kölcsönzők és forgalmazók közvetlenül kötelesek átutalni, és a szakmai vagy jogképviseleti szervezetek osztják fel a szerzők között.
8. Abban az esetben, ha a producer jogai egészének vagy egy részének valamilyen hányadát átruházza másra, a rendező megőrzi összes jogait és a számára meghatározott anyagi részesedést.
9. A rendezőnek joga van betekinteni a művének forgalmazásával kapcsolatos összes szerződésbe, számlába és bizonylatba.
10. A producer tevékenységének beszüntetése esetén a rendezőnek elővásárlási joga van műve visszavásárlásához, amelynek külön tétel tárgyát keli képeznie.
11. A rendező erkölcsi és gazdasági jogainak védelme érdekében, az új forgalmazási eszközök megszületése miatt (kábel-tévé, képmagnó, mesterséges holdak) a rendező engedélye szükséges az ilyen formákban való forgalmazáshoz.
12. A rendezővel kötött szerződésnek tartalmaznia kell a művét alkotó elemek sorsát is: „muszterek”, kópiák, negatívok stb.
Egy mű negatívja semmilyen esetben nem semmisíthető meg. A műnek egy kópiáját, (még jobb, ha egy negatívját) el kell küldeni a filmarchívumnak. Jogaink védelmének összetettsége az új forgalmazási technikákkal szemben szükségessé teszi a rendezőknek egy következő, sürgős nemzetközi Összejövetelét. Ennek az Összejövetelnek a feladata lesz erre a lényeges problémára megoldást találni. A Madeirában, 1983. október 18. és 23. között első Nemzetközi Találkozójukra összegyűlt filmrendezők meg vannak győződve arról, hogy gazdasági szabadságuk meghatározza kifejezési szabadságukat. A műalkotásnak a békét és a népek párbeszédét kell szolgálnia.
Madeira, 1983. október 23.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1983/12 42-43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6568 |
