Gáti Péter
Első hallásra nehéz megjegyezni, hogy az atomkatasztrófának pontosan melyik fokozata a Kína-szindróma. Ami azonban egyértelmű: a jelenség kapcsán ravaszul aktuális manipulációt láthatunk. Az atomerőmű számunkra újdonság. Az ausztriai, svédországi népszavazás, ami leállította működésüket, az USA-ban történt üzemzavar kiváltotta pánik jól mutatják az iránta megnyilvánuló félelmet. E szorongás realitása tagadhatatlan, hiszen minden emberi tevékenység kockázattal jár. Ezt a nagyon kapós témát lovagolja meg James Bridges izgalmas profimunkája. A Jane Fonda alakította riporternő – egy szabvány tévé-műsor készítésekor – a Ventana Atomerőműben különös és eltussolni kívánt üzemzavar szemtanúja lesz. A titokban dolgozó kamera segítségével készített anyagnak először csak szenzációszaga van, hisz jól mutat majd az esti hírekben egy edényhirdetés és a bálnavonulásról szóló riport között. Ekkor lép színre a politika, a rejtélyes magasabb szempontok. A tudósítás nem mehet adásba, és az életveszélyes erőmű újra beindul. A riporternő utánamegy a botrányt sejtető témának, és ebben segítségére van a lelkiismeret-furdalását lázadássá gerjesztő atommérnök – Jack Lemmon. A modern mítoszteremtés pregnáns példája ez a film. Két – rekvizitumaiban összetéveszthetetlenül mai, magányos hős kalandját kísérhetjük szemmel. Naiv tisztaságuk és a többiek gonoszsága szintén az új-romantikus mese kelléke. A film az atomerőművet úgy állítja elénk, mintha az atombomba lenne. Jóllehet tudjuk, hogy a fizikai reakciók reaktorbeli megszakadása nem jelent végzetes robbanást. A túlzottan aprólékos technikai magyarázatokat –laikusok lévén – becsületszóra kell elhinnünk. Azt azonban már nem – és mégiscsak ez volna a fontosabb –, hogy a szenzációvadász riporternő hogyan jut el addig a felismerésig, hogy számára ez a téma morális okokból minden publicitásnál előbbre való. Jack Lemmon atommérnöke fáradt, meggyötört ember, az erőműtársaság profithajhász vezetői a néző szemében kikezdhetetlen és elérhetetlen nyakkendős tömeggyilkosok. Gyönyörű színekkel festett panorámaképeket láthatunk Los Angelesről és az atomerőmű lenyűgöző technikai apparátusáról. A dramaturgiailag lényegesnek tekinthető lélektani háttér, az egyéni konfliktusok, az emberi tényező képi megrajzolása azonban hűvös és érzelemmentes rutinmunka. Érdekfeszítő, hatásos eszközökkel dolgozó alkotás végül is a Kína-szindróma. A „Tömegkommunikáció és a technikai forradalom bűnösei és áldozatai” című amerikai sorozat új darabjának nevezném. Mintha a Hálózat és a Kóma keresztezéséből egy se jobb, se rosszabb harmadik filmet dobott volna ki az automata.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1984/01 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6553 |
