Lalík Sándor
A rendezők Kelet-Európában is egyre szívesebben fordulnak a western műfaja felé, ha izgalmasan és hatásosan akarnak szólni a közönséghez. Hudjakov szovjet rendező is feltehetősen szereti és sok mindenre alkalmasnak tartja e modellt. Polgárháborús filmje 1919-ben játszódik egy krími kisvárosban. A címben szereplő három férfi – más-más indíttatással – a fehérek fogságától akarja kiszabadítani azt a forradalmárlányt, aki társával merényletet követett el a kémelhárítás ezredese ellen…
Nem árt ismételni: míg a western tartalmi és formai elemei újulnak és variálódnak, vannak íratlan szabályai is. A western-hősök magasabb rendű, idealizált figurák, akik a mitikus Rossz és Jó örök harcát küzdik végig, begyakorlott végeredménnyel. Megjelenésük, tetteik – ha úgy tetszik –, szerepük sugározza az erőt. Hudjakov nem törekszik a western jellegének művészi kitágítására, de nem elégszik meg a western-sémával sem. Mégis, amivel gazdagítaná e műfajt, épp azzal szegényíti el. Kisiskolás „forradalmi westernjének” hősei ugyanis nem rendkívüli emberek, szándékoltan hétköznapi figurák, akiknek a történet során kellene „felnőniük”. Félig-meddig együgyűekből egy-ügyűekké válniuk. Csakhogy amíg felnőnek, ostoba civakodásaik s a forradalmi nagyhangúságuk puffogó frázisai (szándékoltan?) a komikum világába utalják őket. Így a western-patternek (egyenlőtlen küzdelem, üldözés, tűzpárbaj, utcai harcok…) mentik meg végül is a filmet, az elbeszélt kalandsorozatot, s a kidolgozatlan színdramaturgiájú, de nézhető képsorok teszik elfogadhatóvá. Az egyoldalúsított történelem-arcot – mely szerint a fehérek is valójában vörös-szimpatizánsok, s roppant szégyenlik, hogy ők „fehérek” – azonban semmi sem hitelesítheti.
Úgy hisszük, szükség volna a kalandfilm műfajának olyan történelmi hitelű megújítására, mely az ifjúság épülésére épületesebb (értsd: árnyaltabb, összetettebb) világképet nyújtana, akár időben hátrafelé, a történelmi-forradalmi múltról is, mert különben a vörös matróz oly gyakran hangoztatott jelmondatát („Isten nincs, de velünk a szerencse”) nemigen fogják méltányolni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1984/01 52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6550 |
