Peredi Ágnes
A hetvenes évek Amerikájában D. B. Cooper pillanatok alatt népi hőssé vált: tökéletesen előkészített vállalkozással hatalmába kerít egy utasszállító repülőgépet, majd 200 ezer dollár és négy ejtőernyő fejében elképesztő magasságból repeső boldogsággal kiugrik a repülőből, s nyoma vész a hegyekben.
Ez a hőstett tartja lázban a közvéleményt. A tettesről – akit csak a néző ismer! – a feministák úgy vélik, csakis nő lehet, a négerek szerint biztos színesbőrű. Az országban mindenki magáénak érzi Coopert, aki bátorságával, ötletességével megszerezte azt, amire mindenki vágyik: a pénzt. A közvélemény szimpátiáját azonban csak apró epizódokkal jelzi a film, annál nagyobb teret szentel Cooper üldözésének és üldözőjének. Azt gondolnánk, hogy Cooperre az egész ország biztonsági szervezete vadászik. Ám ők csak epizodisták. A főszereplő a repülőt biztosító társaság embere, aki – minő véletlen – éppen Cooper őrmestere volt Vietnamban. A két fenegyerek már ott is sűrűn összemérte erejét, s most a kétszázezer dolláros história újra kettejük párharcává válik, amiből rendszeresen egy harmadik – ugyancsak Vietnamot járt, lecsúszott piti seftelő – kerül ki vesztesen.
Bár a film állítása szerint az eset valóban megtörtént, úgy tetszik, az alkotó fantázia sok mindennel kiszínezte. Ezeket a színeket a közönség nyilván méltányolja is. A mutatós üldözési jelenetek, az amerikai fegyveres erők lezser humora, a kisebb-nagyobb stiklik, heccek sorozata, megtűzdelve látványos légi és földi felvételekkel – szórakoztatóak. Ám félő, hogy a közönség – amiként a film rendezője – nem helyez túl erős hangsúlyt arra a társadalmi és politikai közegre, amelyben D. B. Cooper 200 ezer dollárjával népi hős.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1984/01 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6547 |
