Jakubovits Anna
„Egyszer mindannyiunkat megmart a kígyó, amíg aludtunk.” Ezzel a mondattal zárja filmjét Mircea Veroiu román rendező, amit a háborúból megtért, halottnak hitt férfival mondat el. Rossz álom volt a háború, s rosszat álmodtak azok is, akik nem járták meg a frontot. Ébredés után csak a sebek tanúskodnak arról, hogy a kígyó igazi volt.
Nem a második világháborúról szól a film; ebből a magyar határ melletti román faluból csak elmennek és visszatérnek a katonák, a kis falut elkerülik a tankok, a bombázók. A hangulatos vidék, a barátságos faházak, az egyszerű falusiak akár érintetlenek is maradhatnának a háborútól, ha nem volna saját sátánjuk. A kis falu urai azonban saját környezetükben akkora gaztetteket követnek el, olyan kegyetlenek és szadisták, olyan rettegésben tartják a népet, ami fölér a háború bűneivel. Történetesen embercsempészésről van szó, a Magyarországra menekülőket azonban a szervezők útközben lelövik és kirabolják, a nekik dolgozó pásztort sem védik meg, amikor a határőrök rajtaütnek. Akinek pedig nem tetszik a dolog a faluban, az reszkethet, hogy megéri-e a másnapot.
Hogy a világban már véget ért a háború, azt csak közvetve tudjuk meg: a választásokon a kommunisták győznek. A kis faluban tart a háborúság, a párttitkár dolga lesz, hogy ide is elhozza a békességet. A bűnösök életükkel fizetnek, az öntudatlanul, félálomban cselekvők pedig – kígyómarás helyével testükön – új életet kezdhetnek.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 49. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6515 |