Fáber András
A kanadai francia filmgyártás fénykora a hatvanas-hetvenes évekre esett: Denys Arcand, Pierre Perrault egyre-másra készítették az erőteljes, néprajzilag is hitelesnek ható filmeket Québecről, erről a különös, kissé rezervátum-szerű, ám a modern civilizációt sem nélkülöző, országnyi országrészről. Ez a vonulat azóta némiképp kifulladt, illetve felhígult, főbb témáit népszerűbb kidolgozásban kisebb mesterek variálják. Ilyen téma a primitív őslakosság konfliktusos találkozása a modernizációval. Agaguk, a sámán fia „kivert farkasként” él feleségével, egyszerre száll harcba népének ősi törvénye (az apját illető „jus primae noctis”) és az ősi, közösségi életformát aláásó, a maga törvényeit érvényesítő fehér ember világával, sajátos, átmeneti figurájaként annak a nagy átalakulásnak, amely szinte mindig a „kulturális sokk” formáját ölti, valahányszor archaikus társadalom találkozik fehér, modern (vagy magukat annak hívő) betolakodókkal. E sokk elmaradhatatlan kísérőjelensége az alkoholizálás és az erőszak (emlékezzünk az amerikai indiántörténetekre irodalomban és filmen). A film alkotói láthatólag ügyeltek az etnográfiailag is pontos ábrázolásra (arra is volt gondjuk, hogy a munka, a vadászat és a törzsi élet eseményeinek bemutatása során néhány mondat az eszkimók (bocsánat: az inuitok) nyelvén is elhangozzék. Van ezen kívül a filmben még tűz, vér, gyilkosság, prémekbe öltözött marcona rendőrnyomozó (Donald Sutherland), fortélyos eszű sámán (Toshiro Mifune), farkaskaland, gyermekszülés az igluban – a búr és a búrkalap csak azért maradt ki, mert elütne a „couleur locale”-tól. Útleírások kedvelőinek jó szórakozást nyújt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=644 |
