Gáti Péter
Az újkeletű mozibabona szerint feltétlenül szerencsét hoz szeretetnélküliségtől szenvedő, meg nem értett és megállíthatatlanul rossz irányba sodródó kamaszokról filmet csinálni. Persze vannak olyan, a pillanatnyi divaton túllépő alkotások is, amelyek körültekintő alapossággal és elgondolkoztató következtetésekkel elemzik ezt a társadalmi problémát. Rogulski filmje nem ilyen. Elsősorban zavarba ejtő tartalmatlanságával, műfaji tisztázatlanságával és végtelen érdektelenségével lepi meg nézőjét. A vígjátéknak induló, majd életközeli realizmusba átcsapó filmalkotás szürrealisztikus semmitmondásban tetőzik. Pedig az internátusból ellógó, és betörés közben véletlenül millión felüli összegre bukkanó tizenéves érdekes figurává is válhatna. Vajon a pénzen talált barát, az életéből eddig hiányzó – megfelelően motivált társadalmi környezettel bemutatott – csillogás miként torzítja el személyiségét?
Rogulski eljátszik ezekkel a lehetőségekkel, de rendezői invencióiból csak arra futja, hogy készre szabott hőseit végigrohantassa Varsó csábos szórakozóhelyein, exkluzív dolgok fogyasztóivá téve őket. Az időről időre funkció nélkül feltűnő álomképek, a kemény rockos kísérőzene és a csöndes társadalombírálat – mert pénzes kamaszunkat és jóbarátját körülzsongják a szerencselovagok és a félresiklott egzisztenciák – nem egyebek filmes divatkellékeknél. Mindvégig hiába várjuk annak rendezői-művészi indoklását, hogy miért került kamera elé ez a napilapok bűnügyi rovatában is csupán tízsoros hírt érdemlő történet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6358 |
