Sneé Péter
Ősi üzbég hagyomány szerint Szimurg, a mesék csodás madara, tollának puszta érintésével boldoggá tehet mindenkit. Az embereknek nincs tehát egyéb dolguk, mint hogy kövessék a madarak útját, s a Korán tanításait megtartva kiérdemeljék a természet kegyét.
A film egy üzbég hegyi faluba vezeti a nézőt, a távoli múltnak azt az időszakát mutatva be, melyben a falu lakói közötti vérségi, érzelmi kapcsolatokra egyre inkább érdekek által közvetített kapcsolatok telepszenek. Ebből az új elvek alapján szerveződő közösségből távoznak a film gyermek főhősei, hogy szerelemre, barátságra alapuló idilljüket felépíthessék.
Csakhogy a felnőttek világa a sziklák közé, az erdőbe is követi őket; egyre gorombább gesztusokkal rombolja szét illúzióikat, mind jobban hatalma alá vonva ezzel a gyerekeket. Míg végül a cselekmény utolsó mozzanatában az egyetlen életben maradt fiú – végképp feladva önmagát – kardot fog, s elindul visszafelé.
A film az ősi mítosz szimbólum-rendszerét alkalmazza a társadalmi, lélektani folyamatok bemutatásában. Kár, hogy az alkotók nem kerülik el az effajta ábrázolásmódban rejlő valamennyi csapdát: vagy túl sokat akarnak egy-egy jelképpel kifejezni, s ezért a társadalmi mechanizmusok erősen leegyszerűsödve jelennek meg, vagy pedig az önmagukban álló szimbólumok nem közvetítenek a dramaturgiai szerkezetbe illő jelentéseket. Emiatt az egyébként látványos szépségű film hitele rendül meg.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6306 |
