Vanicsek Péter
Amiért mi, magyarok egyként felhördülünk a tschikós-gulásch-pántlikás-féle búsmagyar képre, azért próbálta George Miller is száműzni filmjéből a koala-kenguru-aranyláz ausztrál sztereotípiáit. Helyükre azonban csupán újabb sztereotípiákat állít. Abból, ahogy az alkotók szinte vallásos áhítattal ábrázolják az ember és a ló kapcsolatát, sejthető: tűz-víz-ló egy nívójú fogalmak: az élet feltételei.
A film a deheroizáló, realisztikus „vadnyugati” filmek ama markánsan jelentkező vonulatához tartozik, amely az ember-természet viszonyt a maga kíméletlen kegyetlenségében is némi líraisággal szemléli. A képi szuperprodukcióban sztereó hangosítással vadlovak és jó hegyi mének száguldoznak fel s alá – valóban lenyűgöző a látvány. Kevésbé boldogul a rendező kétlábú hősei mozgatásával. A közös szerelmükért vérre menően vetélkedő testvérek története, az árva lovászfiú és a gazdag kereskedő lányának nehézségekkel tarkított viszonya számtalan variációban és helyszínen került már elénk, így a kegyetlen és gyönyörű természet, a mégis győzedelmes ember, az örökké robogó megannyi pompás paripa csupán egyetlen nagy díszletet alkot. Stílszerűen szólva: couleur ló-cale-t!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6284 |
