Barna Imre
A buta magyar néző, aki nem jött rá már a címből, hogy huncut filmmel van dolga, mindjárt a Szabadságszobor-embléma után nyissa ki a fülét. A szinkronizálók gondoltak rá: két kuncogó szinkronhang felolvassa neki a címlistát. Azt jelenti a kuncogás: vigyázat, csalunk.
Kell ez a buta magyar nézőnek; máskülönben halálra válna, olyan vérfagyasztóan indul a film. A feszültség szerencsére az eredeti változat szerint is alábbhagy, amint megjelenik a főszereplő. A kóchajú és Pinocchio-orrú komikusnak, Gene Wildernek mintha már a puszta megjelenése is azt sugallná: vigyázat, csalok. Én a Kétbalkezes Jópofa vagyok, és semmi sem komoly, ha én vagyok a főszereplő.
És most már jöhet bármi. Kétbalkezes Jópofa pillanatokon belül nyakig van mindenféle pácban; és noha a buta nézőnek is a könyökén jönnek ki a bonyodalmak, Kétbalkezes Jópofa úgy tesz, mintha még a buta nézőnél is butább volna, tehát rémülten kapálózik a sorsa ellen. Más kérdés, hogy az efféle krimiparódiák szabályai szerint nagyon is célszerűnek bizonyul ez a kapálózás. Gene Wildernek nőnemű társa is akad az öregecske, de szintén jópofa Gilda Redner személyében; és rengeteg poén, haláleset és árkon-bokron-levegőben szaladgálás után végül is sikerül közös erővel megakadályozniuk, hogy egy igen fontos amerikai hadititok a vérszomjas idegen ügynökök kezére jusson.
Hogyan lett a Megbilincseltek felejthetetlen néger fegyencéből, Sidney Poitier-ből az a Sidney Poitier, aki ezt a sületlenséget csinálta? Ez sokkal érdekesebb kérdés, mint az, hogy honnét jöttek a Ki kém, ki nem kém idegen ügynökei.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/01 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6233 |
