Sárközi Dezső
Ha gyáros lennék, akkor a következő hetekben csak fekete barbie babákat és a hozzájuk tartozó életforma konfekciókat gyártatnék kizsákmányolt munkásaimmal, mert az eurobarbiek monopóliumának alighanem befellegzett. Eddie Murphy új filmjével a Beverly Hills-i szubkultúrától ihletve megteremtette az afro-barbie imidzsét. Az eredmény alig különbözik az euro-barbiek kultuszától. Az afro-amerikai tündérmese tündérményei is: gyönyörűek, sikeresek, gazdagok, láthatóan egyikük sem szenved tér-, érv-, vagy vérszegénységben. Legkevésbé Marcus (Eddie Murphy), aki az attraktívan didaktikus mondanivalójú filmben egy New York-i kozmetikai cég marketing igazgatóját alakítja.
Az „amit érdemelsz, azt előbb-utóbb úgyis megkapod” feminista moralirizálás jegyében megvalósult dizájn filmben Marcus egy jó darabig az összes gyönyörű afro és ráerőszakolódott euro nőt leveszi a lábáról, majd meg is szabadul tőlük. Mígnem összetalálkozik női alteregójával, aki végre nemcsak szoftetikai alapon taglózza le. De hogy minden jól végződjön az elmés dramaturgia tartogat még egy szerelmi csavart, amivel Marcus barátját bumerángolja félholtra, így Marcus-barbie ezt is megússza.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=623 |
