Filmvilág

A Magyar Filmintézet

1. A Magyar Filmintézet feladata a szocialista magyar filmkultúra ápolása, művelése, terjesztése és fejlesztése; a Filmtár őrzése, gyarapítása, fejlesztése és a társadalom számára hozzáférhetővé tétele. Kidolgozza a társadatom (nézőközönség) és a film kölcsönhatásának elméletét és gyakorlatát, a filmnézés ábécéjétől (elemi ismeretek) az esztétikai értékelés képességének kifejlesztéséig.

2. A Magyar Filmtár, akárcsak az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum vagy más országos közgyűjtemények: páratlan nemzeti kincset őriz és gondoz. Kincstár, mert műalkotások gyűjteménye és ismételhetetlen történeti dokumentumok tára. Ilyen értelemben egyszerre tölti be egy képtár (vagy könyvtár) és egy levéltár feladatait. A gyűjtött és őrzött mozgókép-tekercsek elmúlt idők eseményeit rögzítik, oklevélként tanúskodva egyes korszakok ízléséről, divatjáról, politikai és társadalmi, közgazdasági és műszaki, művészeti és egészségügyi, tudományos és sportvonatkozású (és egyéb) eseményeiről. A Magyar Filmintézet működésének alapja tehát a Filmtár.

3. A Filmtár gyűjtő, beszerző, rendszerező, nyilvántartó és feldolgozó tevékenysége mellett az Intézet többi osztályai és egységei a tudományos kutatás (esztétika, ideológia, történet), a tájékoztatás, az adatközlés, a társadalmi hasznosítás feladatait is ellátják. Segíti az állami irányítást, ”háttérintézményként” is segít célfeladatok megoldásában (tervezés, döntések előkészítése, értékrend kialakítása, ajánlások, időközi és időszakos értékelések-jutalmazások előkészítő-ajánló indokolása); foglalkozik a terjesztés és befogadás – közönség, mozihálózat – kérdéseivel; adatokat gyűjt, tárol és közöl; figyelemmel kíséri az ismeretterjesztést (klubok, oktatási intézmények, ismeretterjesztő társulat), a kritikai életet; kapcsolatot tart a társintézményekkel, a filmszakmai intézményekkel és vállalatokkal, a Magyar Tudományos Akadémiával; könyvkiadói tevékenységet végez; szakfolyóiratában bírálatokat, elvi útmutatásokat és tudományos kutatási eredményeket, fontos híreket közöl (Filmkultúra).

4. Kapcsolatot tart a külföldi filmtárakkal és filmintézetekkel, szükség esetén filmnapokat vagy filmhetet szervez vagy ilyenek szervezésében részt vesz. A magyar film születése óta nagyobb mértékben képviseli hazánkat a világon, mint a többi művészetek együttvéve.

5. Üzemelteti a Filmmúzeumot, amelynek műsora legyen áttekinthető és társadalmilag hasznos: szolgálja a magyar filmkultúra és filmtörténet ügyét, legyen bárki számára hozzáférhető.

6. Megveti egy létesítendő országos filmmúzeum alapjait, mely nyilvános kiállítású közgyűjteményként őrzi és bemutatja a mozgóképipar, a filmművészet eredményeit, vetítőgépektől műszaki emlékeken át plakátokig, fényképekig, díszletmodellekig, alkotóművészek tevékenységének tárgyi emlékéig.

7. Szükség esetén mozgóképszalagra vagy videoszalagra rögzít filmtörténetileg, kortörténetileg, esztétikailag fontos tényeket, eseményeket, jelenségeket. (Rendezők, egyéb filmalkotók életrajza, ismertetése, dokumentálása: országos vagy nemzetközi filmesemények rögzítése.) Ebben a vonatkozásban tehát filmkészítő ténykedést is végez.

8. Filmszakmai adattárat („adatbank”) hoz tétre és kidolgozza ennek működési feltételeit.

A) Törvénnyel vagy törvényerejű rendelettel kell biztosítani a Filmtár, mint országos közgyűjtemény minél hiánytalanabb kiegészülését. A televízió, a tárcastúdiók, a reklámvállalatok termése eddig gyűjtési körünkön kívül esett. Ha nem írja elő törvény a film-kötelespéldányt: pótolhatatlan kár éri a magyar kultúrát! Máris késő van, máris végleg elveszett számos, tévében készült és ott kiselejtezett, vagy tárcastúdiókban létrehozott kordokumentum.

B) Gondoskodni kell az utókor számára fontos közéleti és egyéb események rögzítéséről. A tévéhíradó erre alkalmatlan. „Archív”-jellegű, heti

vagy havi filmhíradókat kellene készíteni, akár az Intézetben, akár a Dokumentumfilm-stúdióban.

C) A Filmtár, mint közgyűjtemény úgyszólván nem részesül állami juttatásban. Szakítani kell azzal a nézettel, hogy az Intézet ”önfenntartó”. Ezt az elképesztő helyzetet meg kell szüntetni, különben a Filmtár ebek harmincadjára jut. Az a nézet, illetve gyakorlat ugyanis, hogy a Filmtárat a Filmmúzeum műsora tartsa el teljes egészében: tudománytalan és felelőtlen, mert kiszolgáltatja a nemzeti gyűjteményt, annak gyarapodását vagy nem gyarapodását egy moziműsor sikereinek, sikertelenségeinek; ily módon a Filmmúzeum könnyen a legléhább tömegszórakoztatás eszközévé válhat. Az Intézetnek változatlanul vállalnia kell a Filmmúzeum hasznot hajtó, ésszerű üzemeltetését és azt, hogy ennek bevételével gazdálkodjék: de emellett a Filmtárnak, mint közgyűjteménynek az eddiginél lényegesen jelentősebb anyagi támogatást kell kapnia. Annál is szükségesebb az Intézet kizárólagosan önfenntartó jellegének megszüntetése, mert egy saját magának gazdálkodó intézettől nem várható el, hogy „háttérintézményként” működjék és esetenkénti minisztériumi feladatok megoldásában is segítsen, márpedig az Intézet éppen ezt tekinti egyik feladatának.

D) A filmraktárat a legkorszerűbb műszaki állapotban kell tartani, mert csak így tárolhatja tartósan a köteles példányokat. (Nitrofilm-állomány csökkentése; a filmek átjátszása lemezekre; videokészülékek; vágóasztalok; sokszorosító készülékek.)

E) Naprakész adattárat – („adatbank”) – csak gépi adatfeldolgozással tudunk működtetni. Ezek haladéktalan beszerzése égetően sürgős.

F) Mindebből következőleg az új feladatok megoldására a személyi állományt növelni kell.

G) Az Intézetnek nyitnia kell a társadalom felé: rugalmasan és kezdeményezőleg lehetővé kell tennie a filmszakma és kritika, tudományos- és művészvilág számára, hogy hozzáférhessen a Filmtár anyagához és az Intézet kutatási eredményeihez (vetítések; előadások: könyvek kiadása) – ugyanakkor meg kell akadályoznia, hogy a Film-tár egy rendezőpályaudvar képét mutassa, hogy bárki, bármikor, bármihez hozzáférhessen. Ezért ésszerűen rendezni fogjuk együttműködésünket a televízióval, a filmstúdiókkal, a szakvállalatokkal. A televízió (és a filmgyár) kívánságait nem esetenkénti ”tűzoltó-munkaként”, nem „hamar egy ilyen vagy olyan jelenetet innen vagy onnan” fogjuk fel, hanem szabályos, átgondolt megrendelést óhajtunk felelősen teljesíteni, az Intézet megbízott munkatársa nevének feltüntetésével (Tévé: filmtörténeti sorozatok; színészportrék stb.). Ennek érdekében – többek között – nagy könyvtáraink látogatójegy-rendszerének („nagy olvasóterem”; tudományos kutatók; kézirattár stb.) rugalmas alkalmazásával kísérletezünk.

H) Az intézet (Filmtár, tudományos osztály és a többi osztály) munkájának alapja a magyar film (filmtörténet, filmesztétika, filmtudomány). Ezért a Filmtár és a könyvtár elsősorban „Hungarikákat” gyűjtsön, de ebben teljességre törekedve. Felkutatandó a világon fellelhető minden – gyűjteményünkből hiányzó – magyar film és magyar vonatkozású (téma; forgatókönyv; alkotók, színészek) mozgókép, könyv, folyóirat, nyomtatvány, kiadvány, kép, plakát.

Megírandó a magyar film részletes története, elsőként a felszabadulás utáni évtizedeké, az irodalomtörténeti kézikönyvhöz hasonlóan; ugyanígy megírandó egy történeti áttekintésű, egyszersmind mai érvényű, korszerű filmesztétika. E két kiadványnak több kötetben, évtizedünk végére el kell készülnie. Ugyanígy el kell készülnie egy valamennyi filmalkotónkat hitelesen, pontosan bemutató adattárnak.

I) A filmkultúrát havi folyóirattá kell szervezni. A Filmkultúra az Intézet folyóirata, s mint ilyen, az Intézet igazgatójának kiadói hatáskörébe tartozik. A főszerkesztő ennek megfelelően az igazgató elvi irányítása alá tartozik.

Az Intézet igazgatója a Filmkultúráért, a kiadványokért és a Filmmúzeum műsoráért 1985. januárjától kezdve felel, addig a folyamatosság érdekében a már megkezdett és korábban kidolgozott program érvényesül.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1985/01 04-05. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6212