Lajta Gábor
Professzionista kung fu-film, egyenesen Kínából.
A megváltozott kulturális politika kaput nyitott ennek a lebecsült műfajnak, amelynek Hongkongban már nagy hagyományai vannak. A legyőzhetetlen Vutangban is érezhető a hongkongi hatás; különösen Bruce Lee első híres filmjére (Halálos üzenet Sanghajból) emlékeztet. Bosszú a meggyilkolt mesterért, a kínai és a japán karateiskola összecsapása, idegengyűlölet. Mégsem utánzat ez a film. Nem csak azért, mert pontosan megrajzolt történelmi helyzetben játszódik (1889-ben, néhány évvel a japán–kínai háború előtt vagyunk, s még élnek a levert Tajping-felkelés harcosai). Ami eltér a megszokottól, az inkább maga a küzdelem, ez a sokszor lágy, táncszerű és lenyűgözően akrobatikus mozgás, egy valóságos, ma is művelt formája a kung funak, az úgynevezett belső stílus, annak is egyik ága, a tajcsicsüan, amely eltér a többi filmben általában látható külső energiákat mozgósító kemény harcmodortól.
Igazi „karate”-órát vehetünk tehát a moziszékekben ülve, s megcsodálhatjuk a vusu, a kínai harcművészet egyéb formáit, a kard- és botvívást is.
Hogy a filmben ábrázolt japán karateiskola ekkor létezett-e? Így biztosan nem, hiszen csak néhány évtizeddel később alakult ki a ma ismert formájában. De ennyit meg kell engednünk a játék kedvéért.
Meglepő, hogy a jobb kínai filmekben is tapasztalható nehézkességnek, mesterkéltségnek nyomát sem találjuk a Vutangban. Pedig a kommersz sem „könnyű” műfaj. Végig pompás eredeti helyszíneken, mozgalmasan fényképezve, a kínai hagyományokhoz képest reális színészi játékkal pereg a film, amely nem nélkülözi a humort, s – taoista bölcsességek formájában – a misztikát sem.
Várjuk a hasonlóan jó kung fu- és karate-filmeket, különösen e műfaj reprezentatív darabjait.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6151 |
