Ardai Zoltán
Osztálykirándulás a téma – prágai gimnazisták „a Tátra síparadicsomában”. Csupán ennyit mondani Karel Smyczek újabb ifjúsági tárgyú filmjéről antireklám volna, gondolom. Az iskolásvilág idegborzolóan hamis filmi megközelítése mindig is dominált (az irodalomban talán kevésbé rossz a helyzet). Valószínűleg kevesen kockáztatják meg könnyű szívvel, hogy kitegyék magukat az imitált kamasz-kedélyességekkel ellenpontozott, bármily megértő didaxis nyújtotta nézői örömöknek. Smyczek műve azonban – mint ahogyan az ezt megelőző Tengerszem már sejtette – nemcsakhogy „elkerüli a buktatókat”, hanem eleve abban az irányban halad, amerre már nem átlagfilmek a versenytársai. Ez akkor is nyilvánvaló, ha a Hóhányók sem zseniális, egyes eszközeiben túlságosan is mindennapos film. Nagy eredménye viszont, hogy megjelenik benne a szörnyű, a lehetetlen kamasz (és kamaszlány), nem mint egyetlen (néhány) csúf példa, hanem mint maga a kamasz, mint egy életkor természetes realitása.
A jelenlevő felnőttek másképpen, ám szintén lehetetlenek. Ki rokonszenvesebben, ki ostobábban, akár a megregulázandó fiúk-lányok, akik bőven okoznak fájdalmat egymásnak, hol gonoszul, hol ártatlanul, hol jópofán, hol jópofáskodva. Smyczek nem játssza ki egyik korosztályt sem a másikkal szemben, nem tünteti ki egyiket sem azért, hogy a másik kritikájára koncentrálhasson. Milyen – és milyen lehet – az ember?, ezt kérdezi titokban (és nem törekszik mindenáron maga dűlőre vinni a kérdést).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6150 |
