Harmat György
A legizgalmasabb filmes pillanatok jöhetnek létre, ha a hétköznapi tárgyak megváltoztatják a szokásos arcukat. Hitchcock mesterien alkalmazta ezt a szabályt, s John Schlesinger filmjében kiváló tanítványának bizonyult. Mi lehet borzongató egy gyerekkocsi közelképében? Miért fogja el iszonyú félelem a szereplőt (és a nézőt), amikor kiugrik valahonnan egy labda, és végiggurul az árkádok alatt? A Maraton életre-halálra több képsora a feszültségteremtés magasiskolája. A film példát ad az ügyes történetszerkesztésre is: a három cselekményszál fokozatosan fonódik össze kettőbe, végül egybe, s az összefüggések csak a megfelelő pontokon derülnek ki.
A sztori számos meglepetést tartalmaz, így csak annyit, hogy az auschwitzi láger egy „kísérletező” orvosáról szól, aki Uruguayban bujkál, s csak azért utazik az Egyesült Államokba, hogy vagyonát biztonságba helyezze. A téma ma (amikor ismét kutatják Mengele hollétét) különösen aktuális. A cselekmény meglehetősen kiagyaltnak, sőt egyszer-kétszer logikátlannak is látszik – utólag. Hiszen amíg nézzük, fogva tart. Schlesinger túl sok problémát zsúfol filmjébe, s ez az Éjféli cowboy módszeréhez hasonló iskolás és szentimentális flash backeket, valamint az ingerküszöböt alig átlépő bravúros jelzéseket egyaránt eredményez.
A rendező remekel a színészválasztásban és -vezetésben. A „pozitív hős” szerepét a modern amerikai színésziskola, a természetes emberábrázolás zsenijére (Dustin Hoffman), a „negatívét” pedig egy avultabb stílus kiemelkedő képviselőjére (Laurence Olivier) bízza.
John Schlesinger a realista angol Free Cinemából került (több brit rendezőtársához hasonlóan) Hollywoodba. A művészet és a kommersz határán mozgó alkotásai közül néhányat úgynevezett „széles forgalmazásban” (Ez is szerelem, A hazudós Billy, A sáska napja) vagy a Filmmúzeumban (Darling, Éjféli cowboy) bemutattak nálunk is, néhányat pedig (Vasárnap, átkozott vasárnap, Jenkik) pótlólag lenne érdemes megvenni. Most vetített filmje 1976-ban készült, és az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb thrillerje, azaz horrorba hajló krimije.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/05 52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6129 |
