Gáti Péter
A hazai és nemzetközi filmvígjáték-termés mai, színvonalát tekintve hét szűk esztendős korszakában öröm olyan megkapóan eredeti látásmódról árulkodó filmkomédiát látni, mint ez a most bemutatásra kerülő olasz alkotás.
Francesco Nutiról, a főszereplőről idáig sohasem hallhattunk, mégis mintha más-más alakba bújva már találkozhattunk volna vele a filmvásznon. Keaton, Chaplin, Tati, halványan Woody Allen és főleg Maurizio Nichetti – a nálunk is játszott Pukk! és Ratataplan című vígjátékok rendező-főszereplőjének – neve juthat az eszünkbe, amikor e kiváló filmhumorista szellemi rokonságának nyomait kutatják. Nuti magára maradt, de mégis rendíthetetlen életkedvű, érzelmeit rezzenéstelen fapofával palástoló hőse távoli rokona annak a bohócnak is, akinek rizsporos maszkja mögé bújva a XX. század művészei oly gyakran adtak hangot a világgal szembeni fenntartásaiknak és különvéleményüknek. A Nuti által kiválóan megformált figura minden megnyilvánulása annyira eltér a szokványostól, az emberi gesztusrendszer és viselkedési mód bevett sémáitól, hogy e magatartás hatására az ábrázolt valóság is állandó idézőjelek közé kerül. Ebben a filozofikus humorban a groteszkség és a burleszkszerűség már nem annyira a főhősre, mint inkább az őt körülvevő világra jellemző, amelyben – úgy tetszik – ez a chaplines, csetlő-botló valaki az egyetlen normális, komolyan vehető ember. A szatíra és a groteszk eszközeivel ábrázolt szereplők láttán az a benyomásunk, hogy az itt megidézett valóságnak színe nincs is, csak fonákja.
Hősünkkel különösebb tét nélkül történnek a dolgok, és a néző a furcsa, őrült kavarodásban elbizonytalanodik. Minden humorossá és pokolian blőddé válik, míg végül már nem marad viszonyítási lehetőségünk ahhoz, hogy a komikust elválaszthassuk a tragikomikustól. Észrevétlenül belesétálunk e gondolatgazdag, fanyar humorú film alkotóinak mesteri csapdájába. Mire rájövünk, hogy rólunk, a mi világunkról szól a mese, már nem tudjuk, hogy nevessünk, vagy inkább sírjunk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/05 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6126 |
