Tóth Péter Pál
Alkohol. Mely öl, butít, s nyomorba dönt. Ha valaki nem találkozott volna még e bölcsességgel, Frantisek Vláčil filmjében meglelheti. Pedig az egykori cseh új hullámos filmrendezőre korántsem közhelyes művek révén emlékeztünk: Fehér galamb című alkotása ináig élő, szuggesztív, költői példázat az emberi szabadságról. Persze egészen más értelemben példázat, mint a Kígyóméreg.
Nem a témával van a baj. Vlatka, a nagykorúsága küszöbét épp átlépő lány, sosem látott apja látogatására indul. Az árvaság igen súlyos dolog, az efféle találkozások ábrázolása nagy lehetőségeket tartogat mind a lélektani dráma – mind az érzelgős giccs számára.
Nem is az eszközökkel van a baj. Vláčil bizonnyal tudja még ma is, mitől lesz film egy film, s bár az jelen művéből alig tűnik ki, bizonyos precíz rutin elvitathatatlan tőle.
A forgatókönyv s a filmes kibontás hiányosságai láttán azonban érezhetjük: a szellemmel, a film lelkével valami nincs rendjén. Furcsa, árulkodó jelek bukkannak föl. Ha nem illeszkednének olyan álmos zökkenőmentességgel a vállalt „szocreál” stílusba, azt gondolhatná az ember, hogy ironikus kiszólással van dolga. Több ilyen rejtélyes műhiba közül kettőt emelnék ki: az egyik a lecsúszott, alkoholista apjára mosó lány és a helyzetet teljesen félreértő szerető jelenetében látható. A lány ugyanis épp a mosott ruhát teregeti. Hózivatarban. A másik, mikor Vlatka egy borosüvegbe tűzött faág képében elhozza az otthon illúzióját apja lakókocsijába. A kép zavarba ejtő sajátossága, hogy a növény szára nem ér bele a félig telt üveg vizébe.
Hogy, hogy nem – mégis kivirágzik a történet végére, mikor is már annyira ellaposodnak az alkotói gondolatok, hogy minden korábbi lehetőség ellenére be kell érnünk a plakáttanulsággal.
Holott nem az alkohol butít, öl, s dönt nyomorba.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/06 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6104 |
