Márton László
Már a film első képsoraiból kitűnik, hogy Dargay Attila szerencsés kézzel egyesíti az operett és a matricákra kívánkozó rajzfilm-állatkák világát. A történet Jókai Mór – gyöngédebb ízlésűeknek Strauss János – óta ismerős: nyílegyenesen rohan végkifejlete felé, amikor is a kincskereső Botsinkay Jónás fölvilágosíttatik, hogy az igazi kincs a boldogság, amelyet Szaffi oldalán talál meg. (Azért aggodalomra semmi ok: a materiális kincs is előkerül.) Talán nem lőjük le túlságosan a film poénjait, ha eláruljuk, hogy Szaffi nem egy, hanem két szereplője a filmnek: részint a temesvári basa leánya, részint a jóságos Cafrinka néne fekete macskája; e kettősség sok mulatságos félreértésre ad alkalmat.
A filmben persze nem a sztori, hanem a látvány lebilincselő: a jól ismert Dargay-figurák mögé (a közönség aligha meg nem szereti a diliszelepes fejű Feuerstein lovagot, a méregkeverő Puzzolát, a szívfacsaróan disznószerű Loncsár Arzénát és a többieket) festői háttér kanyarul; Temesvár ostroma során úgy ragadnak az ágyúgolyók a várfalra, mint a cukrászsütemények, a méregpohárból kiloccsanó vegyszer szétmarja a gyilkos kardpengét; a nagy kedvvel ecsetelt mocsári idillekben jócskán láthatunk vidrát, farkaskölyköt, vadkacsát, baglyot, szentjánosbogarat, bőregeret, sündisznót és a lápi fauna más cukorfalatkáit, akik között – mondanunk sem kell – talán a vegetarianizmus íratlan és előzékeny törvényei uralganak. A jellem- és a helyzetkomikum csak oly bőséggel zuhog, mint a Béga folyó átszakított zsilipjén a víz (Savoyai Eugén katonái mindjárt berontanak a várba, s ez még csak a film legeleje!), s mindezt ellenállhatatlan, a nagy Disney-t követő vizuális humor fűszerezi. A gyermeki nézőknek bizonyára ínyére lesz a film: édes és könnyű, mint a hab.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/06 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6097 |
