Filmvilág

Filmnovella

Falfúró

Az alább olvasható filmnovellából ezekben a hetekben forgatnak filmet a Hunnia Stúdió produkciójában. Rendező: Szomjas György. Operatőr: Grünwalsky Ferenc.

(A riporter az iránt érdeklődik, hogy hogyan lehetséges az, hogy az újonnan átadott panelházakban nem lehet berendezkedni, nem lehet egy képet föltenni a falra, mert minden szög beveréséhez külön iparost kell hívatni. A 43. számú Építőipari Vállalat főmérnöke azt válaszolja, hogy ők házakat építenek, és nem tudnak képakasztással foglalkozni. Egyébként az említett tény csak azt bizonyítja, hogy az előre gyártott panelek milyen jó minőségben készülnek stb.)

Géza Újpalotán lakik (Kőrakás park 12. IV. em. 31.) A Kapcsolók és Készülékek Gyárában dolgozik, mint esztergályos. Felesége (szül.: Rádli Erika) gyermekgondozási segélyen van a két gyerekkel (ikrek).

A lakásokban kétféle pálinkafőzőt használnak. Az egyik típus állandóra van beépítve a fürdőszobába, a másik fajtát sorba adják lakásról-lakásra, írott menetrend szerint.

Géza azt álmodja, hogy éjszaka egy toronyház tetejéről tekint le a lábai előtt elterülő lakótelepre. Amikor felébred, a felesége még alszik mellette. Géza megöleli a feleségét, aztán mosakszik (REGGELI KRÓNIKA: A lakossági szolgáltatások kisvállalkozásokban a legcélszerűbbek), öltözik, az asszony berakja a tízórais csomagot az aktatáskába. A rádióban egy régi slágert játszanak: Lady Jane.

A lift föntről jön lefelé. Benne van egy nő. Jó nő. Lefelé mennek. A lift megáll a földszinten, a nő azt mondja, egy pillanat, és benyomja az 5-ös gombot. Fölmennek az ötödikre, a nő azt mondja, rögtön jövök. Géza a lábával tartja az ajtót, hogy el ne vigyék a liftet. A nő a lifttel szemközti lakásba megy, nyitva hagyja az ajtót, belátni, a lakás ugyanolyan, mint Gézáéké, csak fordítva. A nő átszalad balra a szobán, a blúzát húzkodja. Géza látja, hogy harisnyatartót hord. A nő visszaszalad a liftbe, benyomja az „F”-gombot. Dúdol: Lady Jane. A földszinten Géza vár egy pillanatig, a nő nem mozdul, Géza kiszáll, a nő megnyom egy gombot, az ajtó becsukódik, a lift elindul fölfelé.

Rendőrautó hangosbeszélője: „Ejnye, ejnye asszonyom... Igen Ön, abban a zöld kalapban...! Ez legközelebb 100 Ft-jába kerül!”

Áll Géza a buszmegállóban, fölnéz a házra, melyik is az ő ablakuk, balról a nyolcadik, az a sárga függönyös, nem az az ötödiken van. Aztán megy a buszon. Nézi a várost, meg egy nő térdét.

Megáll a busz a gyár előtt. Majdnem mindenki leszáll. Mennek át az úttesten, mennek be a gyárkapun, gyárudvaron, folyosón, öltözőbe. Csendben vetkőznek a bádogszekrények között, valaki szól Gézához, nem válaszol.

Azután megszólal a hangosbeszélő a művezető hangján, azt mondja, hogy Géza lesz szíves összesöpörni a spént a gépe körül. Ekkor Géza otthagyja a gépét, bemegy a művezető üvegfülkéjébe, és ráborítja az asztalt. Az ordítozásból jól kivehető, hogy Géza, aki aznap először szólal meg, azt mondja: A kurva édesanyádat! és még azt is hogy: Holnap már be sem jövök!

Géza egyedül jön ki a gyárkapun: „Benne voltam az állóvízben, és akkor jött ez a nagy bizonytalan, volt adok-kapok minden oldalról”.

Egy presszóban ül, füzetet lapozgat. A füzet kockás, rózsaszínű a borítója. Kézzel írott rovatok vannak benne:

Névtelen: „Belekeveredni nem akarok az ügybe. De nem nézhetem tétlenül, ami történik. Itt ugyanis egy presszósnő dirigál, mert a vezető férfiak, aki csak számít, rendszeresen járnak hozzá. Egy főember a szövetkezetből, egy orvos. Na meg mások, családapák. A tisztességes nők és férfiak, mi a többség, meg vagyunk botránkozva. Mint régen a boszorkányokat, ezt a nőt is meg kellene égetni, hiszen rohasztja a családi életeket. Hatására terjed az alkoholizmus, üzletében miatta verekednek össze az egykor szolid emberek, és elisszák a családjukat illető keresetüket. Más, tisztességes zenés szórakozóhely, presszó, cukrászda félannyi forgalmat sem bonyolít le, mint az Övé, mert szégyentelenül kelleti magát, és még be is csapja a vendégeket, s a számlát kellő riszálás kíséretében nyújtja be. Kérem, jöjjenek ki, hozzanak magnót, kamerát, érdeklődjenek a ’kövér pornós-presszós’ Kati után.”

Géza a lakótelep presszójában ül, Gyula nevű barátjával. Arról beszélgetnek, hogy mi a menő. Mert a fizetésből nem lehet megélni, ott az Erika

Géza: „Már régebben is beszéltünk róla, hogy ki kell találni valamit. Elkezdtük latolgatni, hogy mihez lenne kedvem. A Gyula sok mindent kipróbált már, és rögtön a taxizást ajánlotta, de én nem tudok vezetni. Inkább szeretek így bíbelődni. Gondoltunk arra is, amit az alpinisták csinálnak, vésővel-kalapáccsal szétbontani egy kéményt. Vagy reklám-világításokat fölszerelni, most sok maszek van, rengeteget csináltatnak. Vagy pl. antennaszerelés. Aztán fotósok, takarítók, ablakpucolók is járkálják a házakat. Főleg fotósok. Hozzánk is becsöngettek, azt mondja, van-e itt 10 éven aluli gyerek. Néztem rá hülyén, és csak akkor mondta meg, hogy ő lefényképezné. Ismerek egy illetőt, aki állólámpákkal házal. Járja a lakótelepet kezében az állólámpával, és azt mondja, csókolom, én vagyok az Aladdin. Végül elkértük a telefonkönyvet, és fölütöttük a szolgáltatás-rovatnál. Olyat kerestünk, amihez nem kell nagy tőke”.

A presszóba bejön a nő a liftből. Gyula köszön neki, persze, hogy ismeri, Éva. Itt lakott. Hol? Hát szemközt. Géza azt mondja: Most átköltözött.

„Bedobtam egy kettest a flipperbe tíz óra előtt három perccel. Azt mondja a pincér csaj, hogy ne szórakozzak, záróra van. Mondom, hogy tíz óra lesz három perc múlva. Mondja, hogy ő kihúzza a dugót. Mondom, ne húzza ki, mert nekem bent van egy kettesem... Azt mondja, hogy őt az nem érdekli, akkor is kihúzza. Mondom, ne húzza ki, mert még csak tíz óra lesz két perc múlva.”

Géza otthon megmondja Erikának, hogy vállalkozásba kezd, egyelőre falfúrásba. Előveszi a füzetet és számol: ha naponta kifúr csak 30 lyukat, az beszorozva 20 forintjával, lejön az anyagár, az annyi, mint, többre jön ki, mint amennyi a fizetése volt. Pláne, ha bejön egy-két közületi megrendelés, az négyjegyű szám. És három évig adómentes.

Géza: „Elmagyaráztam neki, hogy tenni kéne valamit. Most van konkrétan ez a falfúrás, az nem szakmához kötött, és csak egy gép kell hozzá. És nem csak maga a fúrás, hanem, ha az ember bemegy egy lakásba, mondják, hogy tegyen fel ezt-azt, így összevontan sok mindent lehet csinálni. Mondtam, hogy azért csinálom, hogy 30-án is legyen egy százasunk. Azt mondta, mi lesz, ha egy hónapig nincs megrendelés. Valószínűleg minden vállalkozásban van egy ilyen szorongás, hogy én magam nem csinálhatok többet, mint amennyi megrendelés van. Én is féltem egy kicsit, de azt mondtam neki, hogy majd hirdetünk, meg a telefon is sokat nyom a latba. Heti két alkalommal jelenne meg a hirdetés, az hat hétre 800,– Ft. Meg ragasztunk ki cédulákat.”

Erika szó nélkül kimegy a fürdőszobába mosni. (TV-TVDÓSKLUB: „Minden döntés, vállalkozás magában hordozza a tévedés kockázatát. A kockázat ismerete nélkül nem is lenne szabad döntést hozni. A döntési készségnek eleme a kockázatvállalási képesség, ennek hiányát nem mindig a felelősségtől való félelem okozza. A kockázatnak lehet oka a nem teljes, vagy bizonytalan információbázis, vagy a döntési feltételek nem kellő teljesülése, például: a döntéshozó – esetleg átmeneti – alkalmatlansága.”) Géza utánamegy. Ideges. Erika tudja, hogyan nyugtassa meg.

Géza azt mondja, hogy össze kell húznunk magunkat. Erika azt válaszolja, hogy kivehetnék a pénzt a betétkönyvből, amit az anyjától kapott, az elég lenne a gépre. És vállalja a telefonügyeletet, de csak délutánra, mert délelőttönként viszi a gyerekeket sétálni, ehhez ragaszkodik. Géza: „Inkább sarkallt a feleségem, örült annak, hogy valamit csinálok, annak ellenére, hogy eleinte nem... hát én magam se hittem, hogy ebből lesz valami egyáltalán. Az elején, amikor meg se csendült a telefon, megijedt, kért, hogy hagyjam abba, de akkor már késő volt. Aztán, mikor megindult a dolog, nem sokat látott este. Volt, amikor 11 után másztam haza, a srácok meg ott sírtak. El tudom képzelni, hogy rosszul érezte magát.”

„A feleségem takarékos, szépen lehet megtakarított pénzünk. Az a baj, hogy csak gondolom, mert fogalmam sincs, mennyi pénzünk van a takarékban. Betétkönyvünket a feleségem az anyjánál tartja, hiába kérem, hogy hozza haza...”

Taxisofőr: „A Te meg én presszóban bonyolították, az volt a jelszó, hogy hány cukorral kéri a feketét. A gyeses csajok csinálták. Aztán az egyik srác megismerte a felesége papucsát, így robbant ki az ügy.” Géza nem szokott otthon lenni délelőtt. Egyedül van a lakásban. Erika az Állatkertbe vitte a gyerekeket. Géza nézelődik. Furcsán érzi magát. Lenéz a térre. Kismamák, gyerekkocsik, gyerekek.

– Ember, mit akar – szól a házbizalmi – válófélben levő felesége késő este mossa ki az ingét?

– Nem is azért, hanem mert a válóperi tárgyaláson azt vallotta, hogy iszom...!

A FÚRÓGÉP. Bosch-Schlagbohrmaschine. Vadonatúj. Zöld. Ütve is fúr, meg rendesen is, simán. Az ütvefúró fokozattal lehet a falat fúrni. Ha nem állítod át, akkor csak simán fúr, fát, betont, vasat, követ, bármi ilyesmit. Sicherheitskupplung. Fokozatállító, egyes, vagy kettes fokozat. Az egyes fokozaton ezeregyszáz a maximális fordulata, kettesen meg háromezerkettőszáz minimum meg huszonnégy. A fokozaton belül is lehet állítani. Tizenhatosig vannak a fúróhegyek, attól függ, hogy milyen fokozat. Ahogy vastagodik a fúró, úgy a fokozat is lassul. Van segédfogója, két kézzel is lehet fogni. Maschinengewicht: 2,3 kg.

Géza áll a lépcsőházban a postaládák előtt, a kezében a fúró. A gondnokkal beszélget. A gondnok nem ereszti; milyen jó gépe van, ezzel már sok mindent lehet... A liftből kilép Éva. Géza köszön neki, a gondnok is, ismeri. Éva végigméri őket, és kimegy. A gondnok szerint nem érdekes, ilyen a természete, ma rossz napja van. Annyit azért megjegyez: Maga is ismeri, nem? Géza úgy érzi, a gondnok tud a dolgokról.

Klári néni: „Állítólag a Te meg én presszó volt a központ. Volt ott egy fényképalbum, abban voltak lefényképezve a nők meztelenül, de persze csak nyaktól lefelé. A fejük nem látszott. Ha bement valaki, mondott egy számot, hogy hány cukorral kéri a feketét, és azzal jelezte, hogy hány száz forintot szán a dologra. És akkor azokat a fényképeket nézhette meg, szóval abból választhatott. Úgy buktak le, hogy a Golarics-lány férje... az apjáéknak standjuk van a piacon, nagyon jól megy nekik... mindig nagyon szép lány volt, csak nagyon nagyra tartotta magát. Mint az apjáék. Én onnan tudok az egészről, hogy egyszer az asszony teljesen váratlanul elkezdte mesélni, hogy Éva milyen nagy bajban van, hogy a férje feljelentéssel fenyegetőzik, pedig ő szegény, nem is volt benne, csak belekeverték. Kérdeztem, hogy mibe?”

„A híres betörőcsalád nőtagja, lánya a Fóti Gyermekváros lakója” Angéla kiabált, hogy „Én vagyok az” – erre kiküldték a nevelők a TV-szobából.

Otthon próbafúrást tartanak. Gyula is ott van. Géza fúr két lyukat az előszobában. Nevetnek. Aztán fölteszik a fregolit a fürdőszobában. Erika örül. Gézáék körülnéznek, hogy mit lehet még föltenni.

Erika kimegy a konyhába, enni ad a gyerekeknek. Gézáék fúrnak a fürdőszobában.

Az ikrek nem akarnak enni, bőgnek. Zúg az zegés lakás (TV-SHOW, NEOTON Family: Az álmok lovagja Mercedes-szel hajt a városban, majd megáll egy telefonfülkénél. Felhívja a kedvesét – a készülék működik. A gyönyörű lány egy budai társasház elegánsan berendezett szobájában várja az imádott férfi jelentkezését, majd amikor ez megtörtént, válogatni kezd ruhái között. Egymás után dobja földre a szebbnél szebb modelleket, egyik sem tetszik neki igazán. Taxit rendel, és berohan a Váci utcai S-modell boltba. A taxi megvárja, és visszarobog vele Budára. Mire a fehér Mercedes a ház elé kanyarodik, addigra a hősnő az új ruhájában pompázik. Ámde nem sokáig, mert a fiú azonnal igyekszik megszabadítani tőle. Satöbbi.)

Géza: „Először verni kezdik a fűtőcsövet, aztán jönnek a nyomozók, mert a panel végigviszi a hangot az egész házon, és nem lehet tudni, hogy hol fúrnak. Ilyenkor minden lakásba becsöngetnek.”

Erika bekiabál, hogy hagyják abba. Géza kikiabál, hogy most tanul. Erika feltépi a fürdőszobaajtót, és meglátja a húsz lyukat a falban, meg a törött fúrókat a földön. Kiabál, hogy Géza szétfúrja a fürdőszobát. Géza is kiabál. Ekkor átszakad a fal az előszoba felé. Erika kirohan a fürdőszobából. Csöngetnek. Géza: „Ha én, mint Géza éjjel féltizenegykor fúrom a falat a barkácsgépemmel, akkor azt mondják, hogy mekkora állat ez a Géza. De, ha mint kisiparos fúrok nyolc után egy perccel, akkor azonnal följelentenek.”

Géza a liftben kézzel írott cédulát talált kiragasztva: Lakbérfizetés... stb. Filctollat vesz elő és gondosan átjavítja: Lukbérfizetésre.

Klári néni: „Mert a fiú, a Golarics-lány férje egyszer végignézte ezeket a fényképeket és megismerte a felesége lábán azt a papucsot, amit Törökországból hoztak, amikor ott jártak. A fiú egyébként kamionos. És meglátta a lábán a papucsot. Most képzeld el, milyen kínos. De az is, hogy lehetett olyan hülye, hogy papucsban fényképezteti le magát, pláne olyanban, amit fel lehet ismerni. Na, és akkor a fiú botránnyal fenyegetőzött, aztán nem tudom, hogy hogy intézték el, lényeg az, hogy az ügy elsimult, nem lett belőle semmi, a fiú meg elvált a Golarics-lánytól, gondolom, jó pénzért, sőt erről hallottam is valamit, hogy kifizették a lakásból, meg azért is kapott egy nagyobb összeget, hogy hallgasson.”

A presszóban Gyula lelkesen magyarázza, hogy egy ilyen géppel nagy dolgokat lehet csinálni. Neki van egy haverja, aki Nyugatra megy, hozat vele vídiahegyet, azzal ötszáz lyukat is ki lehet fúrni. A presszóban kismamák konyakoznak, beszélgetnek. Egy ismerős a hatodikról odajön, hallja, hogy fúr a Géza, náluk lenne pár lyuk, ha este átjönne. A gondnok, aki a presszósnővel suttogott a pultnál, elmenőben odaszól Gézának, hogy este nyolc után tilos a fúrás.

Géza fúr, aztán megkérdezik, hogy mennyivel tartoznak. Géza hülyén érzi magát, ismeri a családot, nagyjából egykorúak, egy karnist szívességből is föltesz nekik, különben sem tudja, mennyit kérjen. Valami összeget motyog, az asszony szerint többet szokás kérni, Géza azt mondja, hogy majd adják be a feleségének, na de tegye csak el nyugodtan, Géza végre kívül van az ajtón. Áll az ajtó előtt, nézi a pénzt a tenyerén.

Özv. Homonnayné: „Mi öregasszonyok, már nem nagyon értesülünk. Mi nem vettünk észre semmit, tudod, nem olyan már ez a ház, mint régen, sok az új lakó, nem nagyon ismerjük egymást, itt állandóan jönnek-mennek, nem is szeretjük már figyelni, hogy kik. Azt meg főleg nem, hogy az ötödikre kik járnak, az egy szörnyű emelet, az a ház szégyene. Tényleg azon az emeleten borzalmas dolgok történnek, ott olyan, én nem is tudom, milyen emberek laknak, olyan rosszfajta népek, állandó a veszekedés. Habár a múltkor nálunk is volt egy, pedig tudod, mi itt olyan csendesen élünk, beköltözés óta itt mindenki ugyanaz, csak az ötödiken jönnek-mennek állandóan. Most is új lakó van, az asszony nagyon akar barátkozni velünk, de mi Marikával nem szeretjük, nem rendes nő, ki se akarom mondani... hát fehércigány, na.”

Géza és Erika cédulát írnak, kézzel: GÉZA–FALFÚRÁS Tel.: 328-638 16 óra után.

(KÉK FÉNY: „Éjszaka támadott a szatír. Otthon azt mondta, dolgozni megy. P. E. képezte magát, nyelvet tanult, és csoportvezetőnek nevezték ki. Amikor hazaért, otthon várta lakása, felesége. Ám éjszaka... éjfél körül útnak indult. Feleségének azt mondta, egy zöldséges barátjához jár, kis plusz pénzt keresni. A valóság: panelházak falán a szédítő magasban mászott és a nyitott konyhaablakokon behatolva támadott meg sorozatban magányos nőket. Kendőt kötött az arca elé, és úgy kezdte az éjszakai beszélgetést: Maradjon nyugodtan, akkor nem ölöm meg”.

Géza: „Először nem mertem kiragasztani, de aztán láttam egy kollégámét, minden nap elmentem előtte. Egy nap aztán odaírtam a sajátomat az ő telefonszáma mellé. Kiragasztottam az övé mellé, az enyémet letépték, akkor én is a másikét, ez így megy, egymásét tépkedjük. Meg ráragasztottak az én hirdetésemre. Mert az, hogy letépi, vagy melléragaszt, az rendben van. De, hogy az enyémre ráragaszt, az a pofátlanság teteje. A konkurencia azt csinálta velem, hogy leolvasta a telefonszámomat. Kaptam egy címet, elutaztam, és kiderült, hogy ott még olyan ház sincs. Aztán jött még egy cím, a feleségemnek gyanús volt, hogy ugyanolyan hang, ugyanazok a kérdések, megint egy ilyen fal cím. Na, én összeszedtem az összes ilyen címet, mindegyiket elküldtem az erdőbe, aztán attól kezdve rend volt.”

Géza dobálja a levélszekrénybe a cédulákat. A gondnok jár utána egy kis kulccsal, és nyitogatja ki a szekrényeket, szórja ki a cédulákat a földre. Azért Géza erre tesz egy megjegyzést, hogy ehhez nincs joga. Mire a gondnok azt mondja, hogy van joga, és Gézának nincs joga dobálni, mire Géza azt mondja, hogy nagyon jól tudom, hogy miért csinálja, mire a gondnok azt mondja, hogy én is tudom magáról, azonkívül ne ugráljon, mert nincs is engedélye. Hát majd lesz, hát legyen is, de minél előbb.

Géza: „Volt, ahol a gondnok be se akart engedni a lépcsőházba, ott jött, koslatott utánam. Bedobálom a cédulákat a ládákba, amit a gondnok ügyesen kiszedeget, aztán megint bedobálom, szóval ez egy állandó harc.

A falfúrók általában a gondnoknál szokták kezdeni. Van, akinek a Tanácsnál van fülese, hogy mikor adják át az új házakat. Megszerzi a kijelölt gondnok régi lakáscímét, az megy ki elsőnek az új házba, és az összes lakó tőle kapja meg a kulcsot. A falfúró felkeresi a gondnokot még a régi lakásban, aki aztán mindenkinek Őt ajánlja. A dolog anyagi alapja az, hogy Ő lead a gondnoknak lyukanként két forintot. De a gondnokok is fúrják a falat, ez óriási konkurencia részben, bár sokszor van úgy, hogy átfúrják a falat. Volt olyan, amikor még a postaládás ajtók voltak, hogy bedobtam a cédulát, és ahogy továbbléptem, már ki is vágódott az ajtó és a gondnok jött ki üvöltve, mert pont ott volt nála az ő falfúrója.

Próbálkoztam én is egy gondnokkal, ajánlottam 30 százalékot, de mondta, hogy ő már megkötötte az üzletet. Amióta hivatalos papírom van, a gondnokokkal nem foglalkozom. Úgy néznek rám, mint a mérgezett egérre, de nem szólhatnak semmit.”

– Megeszi a gyomrát az ideg. Most viszik harmadszor. Vérzés. Akkor ilyen sápadt.

Géza bemegy a Tanácshoz megkérdezni, hogyan lehet vállalkozni. Kiderül, hogy nem kell hozzá az égvilágon semmi, csak egy Köjál-engedély, egy állandó lakás, megy egy telephely, de a falfúrás nem telephelyköteles, (KÉP) mert a megrendelés helyszínén végzi a munkát, tehát lakásra is kiadják az ipart. Géza beírja, hogy munkahelye az egész város. Van egy indoklásrovat is, oda azt írja, hogy a lakosság szolgálatában szeretné felhasználni az idejét.

Géza: „A Tanácsnál most olyan van, hogy mindenkiből kisiparost akarnak csinálni. Mondták, hogy az egész kerület ellátatlan, így elég hamar megkaptam az engedélyt. A Köjáltól is kellett egy papír, személyi és tárgyi feltételek vannak, hogy valaki kisiparos lehessen. Engem felállítottak, megnéztek, azt mondták: a személyi megvan. És a tárgyi? A szerszámaim megvannak. Jó, aláírták. 15 napon belül megkaptam, hogy fáradjak be, ki volt állítva a működési engedély. Megvoltak a pontok, hogy el kell menni a KIOSZ-hoz jelentkezni, és akkor az embert beírták a kisiparosok közé.”

Presszóban a cukortartó alján csak néhány kocka van már. A józanodó piásnak remeg a keze, mokkáskanállal képtelen kiszedni a cukrot a kávéjába. Hosszan küzd, majd körülnéz, megbizonyosodik, hogy senki sem figyeli, beleborítja az egészet a csészéjébe.

Géza: „Általában beköltözésnél hívnak, akkor van több munka, ilyenkor bármit csinálok, zárat az ajtóra, látom, hogy mi a hiányosság, a kilincs nem jól áll, azt is megcsinálom.”

A lakásban a férj és a feleség éppen veszekszik, nem túl jó a helyzet, de Géza időre lett híva. Állnak egy halom közepén, az asszonynak ki van sírva a szeme, a férfi magyaráz, hogy ő addig is megpróbált beverni néhány hilti-szöget, a tapéta beszakadt, a szög meg kiugrott az ablakon, mert a vállalatnál csak szöget tudott szerezni, a belövő gépet nem adták. Géza megjegyzi, hogy az már tilos, mert előfordult, hogy a nagymama olvasta az újságot a szobában, a haver meg lelőtte szöggel a másik lakásból. Aztán sorban felrakják a polcokat, meg a képeket, elrendezkednek. A házaspár szeretné, ha Géza a szekrénnyel elvágólag tenné föl a képeket, mert úgy szimmetrikus, de Géza igyekszik ízlésben is egy kicsit korrigálni, meggyőzi őket a folthatásról.

Géza: „Jól elbeszélgettünk, meghívtak, hogy menjünk el a feleségemmel hozzájuk vacsorára. Úgy elcsodálkoztam a dolgon, furcsállottam, később gondoltam rá, hogy talán el kellett volna menni, kapcsolatot teremteni.”

Özv. Homonnayné: „Na, szóval, akkor már többször kértük a mosókonyha kulcsát, ami a Tarjányinénál volt, ő volt a felelőse a mosókonyhának. De sose adta oda, mindig talált valami kifogást. De végül aztán muszáj volt neki kinyitni, és akkor kiderült, hogy azért nem adja oda, mert alpesi ibolya tenyészetet rendezett be a mosókonyhába, hordta ki a piacra, abból pénzelt. Képzelheted, ott álltunk a mosókonyhában, és az egész telis-teli volt alpesi ibolyával. Na, akkor kitört a kiabálás, és a Tarjányiné azt kiabálta, hogy senkinek semmi köze hozzá, van, aki sokkal piszkosabb módon egészíti ki a nyugdíját, na és így tudtuk meg a dolgot.”

„Fellebbezésre a Fővárosi Bíróság újratárgyalta az ügyet, és úgy ítélte meg, hogy a férj nem is követett el olyan súlyos cselekményt, hogy kárpótlás nélkül kellene elhagynia a lakást (pl. nem tudják bizonyítani, hogy rendszeresen célba lőtt légpuskájával a lakáson belül). A másodfokú ítélet szerint a tanács köteles gondoskodni a férj elhelyezéséről, az asszony pedig köteles neki 20 000 forintot megfizetni az új lakás használatbavételi díjára, egyéb vagyoni kárpótlás címén a lakásban maradó ingóságokért pedig 10 000 Ft-ot. Az asszonynak azonban nem volt pénze, különösen nem, azért mert a férfi – betegségére hivatkozva – autófényezői szakmáját otthagyta és éjjeliőri állást vállalt, ami bizony szerény gyermektartásdíj megítélésére adott lehetőséget.”

Géza a liftben. Jön lefelé. Az ötödiknél megnyomja az ÁLLJ-t. A lakás ajtaja most is nyitva van, mint akkor reggel, az ablak előtt Éva magasra felrakott lábainak sziluettje látszik. Géza a lábával tartja a liftajtót, és nem tudja elképzelni, hogy milyen testhelyzetben lehet a nő maga. Áll, és tartja a liftajtót. A lakásajtó és a liftajtó egyszerre csukódik be, a kulcs megfordul a zárban, a lift elindul lefelé. A folyosón délelőtti hangok hallatszanak.

– Hézag nincs – válaszoltam –, de azt nem tűrhetjük, hogy maga verje a feleségét.

Géza megint a liftben találkozik a nővel. A nő azt mondja, hallom, hogy maga fúr. Látszik rajta, hogy nagyon fáradt. Azt mondja, lenne nálam egy kis munka. Gézának csak annyi ereje van, hogy bólintson. Bemennek a lakásba.

Géza: „Kegyetlen rendetlenség fogadott. Olyan elementáris. Az ember nem hiszi el, hogy ilyen is van. Fényes nappal. Nem is rendetlenség volt, hanem össze voltak törve a dolgok, a polc leszakadva, úgyhogy tiplizni is kellett. Arra gondoltam, hogy valami botrány lehetett nála. Fúrtam a falat, meg minden. Alapjában véve nem volt kihívó, vagy ilyesmi, csak ott járkált meg rakosgatott, én meg nem bírtam másra gondolni. Aztán arra valahogy nem emlékszem, hogy hogyan meg hányszor, minden össze volt keveredve, a lakás, a csaj, meg én, meg minden. Egész délután ott voltam nála, és már teljesen ki voltam kanyarodva és mondtam, főzök vacsorát, de aztán mégis el kellett jönnöm. Álltam az ajtó előtt, és egyszerűen nem bírtam visszaemlékezni, hogy mi történt. Egyre az járt a fejemben, hogyha visszamentem volna másnap, ugyanúgy találtam volna-e, mint ahogy találtam.”

Géza nem biztos benne, de úgy emlékszik, hogy szembejött vele a gondnok, kacsintott, és azt mondta, hogy hallom, mennek a dolgok.

Géza: „És egy ilyen megérzés, hogy hátra kell fordulnom, mert éreztem, hogy néznek. És hátrafordultam, és ott állt, és nézett.”

A presszóban megpróbál beszélgetni Gyulával, de még nincs egészen magánál. Azt mondja, furcsa ez az élet neki, és javasolja, hogy igyanak valamit. Hogy idegen lakásokba bemenni, idegen emberek tömegével kapcsolatba lépni, hogy hogyan viselkedjék és miképp, és amit a másik lép, arra ő mit lép vissza, napjában háromszor-négyszer is váltani kell szöveget, viselkedést, ő ezt nem bírja. És a nagy kasszának este 200 Ft a vége. Gyula csapkodja a vállát, azt mondja, hogy jól mennek a dolgok, csak nagy kitartás kell hozzá, az ember ne függjön senkitől, tanuljon meg a saját lábán állni, Géza még kezdő, be van szarva a szabad élettől, de majd megszokja. Géza azt mondja, az isten verje meg, néha nem emlékszik semmire. Gyula megnyugtatja, hogy be van rúgva, és ennek van is némi alapja. Röhögnek, aztán Gyulát telefonhoz hívják. Komoran jön vissza, de Géza ezt nem veszi észre, csak azt, hogy Gyula rácsap az asztalra, és azt mondja, hogy: „bassza meg!” Géza már nem firtatja a dolgot.

„Belekötöttek. Hát aztán ő finoman megmagyarázta, hogy nem szereti – de szó szerint –, ha baszogatják.”

Erika megjegyzi, hogy Géza nem szokott inni, és elmeséli, hogy moziba akart menni, ezért megkérte a Kovácsnét, hogy vigyázzon a gyerekekre, a Kovácsné nagyon kedves, a gyerekek sokat játszottak, ő meg megnézte a filmet. Géza megpróbálja megérteni a történetet, de vagy Erika beszél zavarosan, vagy ő teljesen részeg, mindegy. Megpróbál emlékezni, hogy aznap mi mennyi volt, aztán motyog valamit arról, hogy két munkát visszamondtak, és váratlanul szóbahozza a gondnokot. Végül beír két számot, és összeadja. Az ágyban felelevenedik egy emlék a délutánról. Erika csodálkozva kérdezi, hogy ez hogy jutott eszébe Gézának; csak jóval később hasít bele a kérdés: Te ezt honnan tudod? Géza megint lakótelepet álmodik.

„Alatta lakik egy kisfiú, aki sír éjszaka, mert mindig egyedül hagyják.” Ő mindig kihajol az ablakon, és beszél hozzá.”

Géza fúr, porszívóval kombinálva. Mellette bordásfal, kicsit odébb egy hullahopp karika. Egy öregasszony topog mellette. Aggódik. Amikor ő beköltözött, még 6 Ft-ért fúrtak.

Géza: „Egyszer egy pedáns pali megkérdezte, hogy miért folyik a falból a por. Erre aztán született az ötlet, hogy igényesebb helyeken megkérdezzem, van-e porszívó, és akkor a porszívó gégecsövét bekapcsolva odafogom a falhoz, és akkor el vannak ájulva, és esetleg 5 Ft-tal többet lehet kérni. De nem mindenhol válik be.” Egyszer csak leáll az egész, mert kiment a villany. Hol elmegy, hol visszajön, leteszi, elindul, felveszi, megáll. Géza megindul lefelé a lépcsőházban, az öregasszony megy vele. A kerületi IKV karbantartó részlege a kapualjban tízóraizik: zalait, sörrel. Géza üvölt, hogy ő nem vállalatnál órabérbe lopja a napot, és nem ér rá itt szarakodni, neki ma még három helyre kell menni. Az osztályharc éleződik, az öregasszony a bordásfalra hivatkozik.