Zsombolyai János
Mottó: „A hanglejátszó összekapcsolható egy nézővel meg egy szinkrondobbal, amely így népszerű, olcsó vágóberendezést alkot.”
Több mint negyedszázada, 1959-ben jelent meg nálunk utoljára hasonló témájú könyv, Bán Róbert és Herczenik Miklós címében is hasonló munkája, a Hogyan készül a film? Negyed évszázad... Csaknem fél emberöltő.. Mennyi minden történt ennyi idő alatt. Csak a filmművészetben: francia új hullám, a cinéma vérité, az angol free cinema, az új hollywoodi film vagy akár a hatvanas évek cseh és magyar filmjei... És közben kicserélődött a filmtechnika. Új, magas érzékenységű filmnyersanyagok, könnyű kézikamerák, színes tévé, videó és képmagnó, elektronika és számítógép... Így láthatta a világ film- és videófelvételen az első embert a világűrben, majd a Holdon; aztán felvételeket a Hold másik oldaláról és Földünket a világűrből... Ha mi itthon – a honi filmgyártásban– lépést akarunk tartani a rohamosan fejlődő film-, videó- és világítástechnikával, szükségszerű, hogy átnézzük, tanulmányozzuk a legfrissebb angol és amerikai szaklapokat, vagy könyveket. Így érthető örömmel vettem kézbe Ken Daley eddig számomra ismeretlen, de most magyarul is megjelent könyvét. Érdeklődésemet fokozta a Műszaki Könyvkiadó információszolgálatának néhány soros ajánló levele, melyben többek között olvasható, hogy a könyv „fontos ismereteket ad a filmező szakembereknek, rövidfilmkészítőknek, haladó fotóamatőröknek, televíziósoknak. Gyakorlati filmszakmai megoldásokat, például felvételi technikát, laborálást, trükkmegoldási lehetőséget ad...”
A tartalomjegyzék is figyelemkeltő. Néhány címszó: Mit akarunk a filmmel elérni? A filmvázlat. Technikai forgatókönyv. Filmnyersanyagok. Kamerák. Objektívek. Hangosítás. Világosítás. Az animáció... És így tovább. A filmkészítés legfontosabb alapfogalmai.
A szerző bevezető sorai is biztatóak: „Ez a könyv azok számára íródott, akik szeretnék megismerni, hogy mi is történik a színfalak mögött, illetve azok számára, akik többet akarnak tudni a filmek készítéséről.” Végre! Huszonhat év után újra van egy filmtechnikai alapokról szóló, magyar nyelvű szakirodalmunk. Végre egy újabb kiadású könyvet is kézbe vehetnek kezdő filmesek vagy tévések, a gombamód szaporodó videósok, és a tiszteletreméltóan szorgalmas és tehetséges amatőrfilmesek. Végre a Filmművészeti Főiskolára jelentkezők is jobban felkészülhetnek, sőt, akár a hallgatók is.
De a lelkesedésem és örömöm már az első oldalnál lelohadt. Megtudtam, hogy „a film legnagyszerűbb értéke az, hogy mozog.” Aztán a továbbiakban, mi kell ahhoz, hogy a film sikeres legyen: „a rendezőnek a film legfőbb képességét kell szem előtt tartania; azt, hogy föl tudja kelteni az érzelmi bekapcsolódást.” Igazán egyszerű. És következik egy bölcsesség: „egyetlen film sem sikeres, ha a közönség vetítés közben elalszik.” Rögtön utána: „Mi a film üzenete? A film üzenetének világosnak kell lennie, a fő célt pedig határozottan kell megfogalmaznia, mindjárt az elején.” És máris jön „az alapötlet kiterjesztése, a téma kutatása”. Íme a konklúzió: „A kutatás időigényes, de létfontosságú.” A szerző azt tanácsolja, hogy a forgatókönyv készítésének ebben a szakaszában képzeljük magunkat a közönség soraiba, szemléljük a tervezett filmet az ő szemszögéből, és tegyük föl magunknak azokat a kérdéseket, amelyeket majd a közönség vet föl. „Ha például a film a repülésről szól, érdekes lehet a repülőgép formáját a madár alakjához hasonlítani.” Nahát! Vajon, hogy jutott az eszébe?
Ken Daley az archív felvételekkel kapcsolatban megállapítja, hogy „a film a viktoriánus idők óta létezik; a fontosabb világeseményeket egészen az 1890-es (!) évekig rögzítették fekete-fehér filmen.” És a későbbiekben...? Igaz, hogy kézzel festett filmet már 1894-ben is csináltak, de a fekete-fehér mozifilmet (35 mm) még fel sem találták... Mr. Kodak teszi ezt 1899-ben.
A továbbiakban megtudom, hogy a „legtöbb játékfilm könyvre vagy színdarabra épül, ennélfogva egyenesen kéziratból származik.” Micsoda logika! De a legérdekesebb olvasmány a Technikai forgatókönyv című fejezet, és a Függelék. Pontatlanul, vagy netán szórul szóra fordított értelmetlenségek sorozata. A félközeli felvételt „középtávú felvételnek” kereszteli – a valószínűleg sportot is kedvelő – fordító, aki szerint az „normális látótávolságból készített felvétel, amely a szereplőket rendszerint derékvonalban vágja el.” Vajon mivel?
Vagy az új (?) definíciók. Például a békaperspektíva, „ha letekintünk a jelenetre, alacsony szög” lesz. De a legjobb az úgynevezett, „halszem perspektíva, amely szinte magába foglalja az operatőr mindkét fülét is.” A csapó, illetve „csapóléc”: az egy „zsanérral ellátott léc...”. A műfény „a szokványos wolframszálas izzóval előállított fény”. És az összes többi? A gyertyától mondjuk a neonig? Vagy a Fresnel-lencse, egy olyan „síklencse, amelyen koncentrikus körökkel határolható zónák különböző törőértékűek.” Darabokra vagy ripityára?
A hangkeverőasztalról megtudhatjuk, hogy „mágnesszalaggal működő hanglejátszó szerkezet, amely szinkronban fut más hanglejátszókkal a szinkronizálás vagy keverés folyamata alatt”. Igazán nagyszerű, ha egy keverőasztal futni is tud, méghozzá szinkronban. Apropó, szinkron. Miután Magyarországon majdnem minden filmet szinkronizálnak, gondolom, a legkisebb gyerekek is tudják, hogy mit jelent. Most a Műszaki Könyvkiadó jóvoltából megtanulhatjuk az új fogalmat. Íme: „Szinkron = különböző hangforrásokból jövő hangok keverése, hogy egy kész hangszalagot alkossanak.” Még néhány újdonság: a spotmérő olyan fénymérő, amely a „tükrözött” fényt méri. Vagy a „Statikus hang: Moduláció nélküli hangcsík, amely úgy készül, hogy a csöndet veszik föl bekapcsolt mikrofonnal.” Hát igen. Kikapcsolt mikrofonnal nehéz a csöndet felvenni.
És a mottóban már idézett valódi érdekesség: „A hanglejátszó összekapcsolható egy nézővel meg egy szinkrondobbal, amely így népszerű, olcsó vágóberendezést alkot.” Mintha Karinthy paródiagyűjteményből másolták volna.
És hogy a színészek se maradjanak ki, idézem a szerzőt: „Egész egyszerűen színésznek tekinthetünk bárkit, aki tudatában van annak, hogy filmezik.” Ilyen egyszerű... Vagy egy másik mondat: „A tapasztalatlan férfiszínészek számára ne használjunk mást, mint világosbarna »palacsintaszínű« sminket.” Nem tudok rájönni, hogy miért. Talán a világosbarna „palacsintaszínű” sminktől tapasztalt lesz? Ki tudja?
Lőrincze Lajos többrészes sorozatot indíthatna a rádióban az e könyvben fellelhető új szavak kapcsán, mint például „lezoomolunk, kizoomolunk, vagy műanyag csévemag... stb. Nem folytatom. Netán még rosszindulatúnak tűnnék. Pedig csak a legelképesztőbb ostobaságok töredékét idéztem.
És ha igazságos akarok lenni, az – egyébként kitűnően illusztrált – könyvben vannak tanulságos részek is. A pandamackók állatkerti érkezéséről szóló dokumentumfilm forgatási tervéből megtudhatjuk, hogy Angliában még riportfilm esetében is egyórás az ebédszünet. Sőt a Pinewood stúdió Superman produkciója február 10-én, pénteken meleg ételt is ad a 30 főnyi forgatócsoportjának, ezenkívül naponta kétszer, délelőtt és délután még teát is szervíroz.
A könyv egyébként most jelent meg a Műszaki Könyvkiadó gondozásában. És ahogy az impresszumból kiderül, a felelős kiadón kívül volt felelős szerkesztője, sőt lektora is. Az éppen 150 oldalas kiadvány már potom 58 forintért megvásárolható, összesen 4300 példányban.
Nem sokkal drágább, mint Karinthy: Így írtok ti! című paródiagyűjteménye. És Karinthy könyve sehol sem kapható.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/07 63-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6087 |
