Hirsch Tibor
A Földre látogató békés űrlény története általában megfelel a majd’ háromszáz éves vadember-mítosz valamely változatának: a vadember-marslakó körülnéz és csodálkozik. Ártatlansága a félisten fennköltségéből vagy a gondolkodó gép rideg racionalizmusából – vagy egy tölcsér-orrú, antenna-fülű izgő-mozgó jószág természetes kiskorúságából származik. Elegyíthető mindez? Természetesen. A korlátozott és korlátolt mindenhatóság eszméje az idők kezdete óta része kultúránknak; a házsártos istenek, szórakozott tündérek, infantilis varázslók mindannyiunk ismerősei.
Lipsky filmjében a Földre érkező felderítők – bár emberalakban csetlenek-botlanak – az antenna-fülűek közönséges rendjébe tartoznak. Tönkreteszik vendéglátójuk lakását, szétszedik a szomszéd autóját, ostoba közvélemény-kutatást rendeznek, pénz nélkül indulnak áruházi „mintavételre”, botrányt okoznak esküvőn és tudományos konferencián. Persze ha illően idealizált marslakók lennének, botrányaik közepette is csak a világ lenne nevetséges, mely nem állja ki a „vadember-próbát”, a romlatlan kívülállók kísérleteit. És az sem lenne baj, ha rajtuk is, magunkon is nevethetnénk; ehhez szükség volna a „korlátolt mindenhatóság” nehezen meghatározható varázsára. Sajnos azonban a rendező nevetésünk két esélyes tárgyát nem egyszerre, hanem váltogatva kínálja: adva van egy soványka, elkoptatott szatíra lehetősége, a „leleplező-szemű” marslakó figurája köré építve, és ettől függetlenül sorjáznak a helyenként valóban mulatságos blődli epizódok, melyeknek természetes hőse az „úr az űrből”, a bohóc-marslakó. A cseh vígjáték sajátos erényei ezúttal hiányukban vannak jelen. A köznapiságból születő játékos lebegés helyett külön játék, külön lebegés, külön köznapiság; aktuális-blokk, burleszk-blokk, vizuális ötletek blokkja. Ez utóbbiban található néhány igazi érdekesség: abszurd szolgáltatásokat nyújtó rakoncátlan automata-büfé jelen és jövő elmosott határán; preparált őstermészet pénzbedobós hegyi forrással és fölhúzható énekesmadarakkal. A sci-fi bohózat tárgyi világának humorlehetősége igazi szűz terület. Kár, hogy Lipsky éppen itt bánt a legóvatosabban eredendő játékosságával.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/07 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6081 |
