Tóth Péter Pál
Derek Morton két alapelemre kívánta építeni filmjét. Az egyik elem a humanista mondanivaló: a vadlovak ész nélküli elpusztítása elleni tiltakozás, amely egyben a civilizáció önző racionalitásának, az általánosabb emberi érdekeket megsemmisítő terjeszkedésének kritikája, igaz emberi értékek (barátság, szolidaritás, hit) dicsérete, a pénz utáni hajszától elbutult és embertelenedett magatartással szemben. Megfelelő drámai helyzet egy műalkotáshoz. A másik elem a kalandfilm-technika. Tiszta képletek, a jó és a rossz összecsapásait nyomon követő feszes tempójú mozi. E műfajnak is szép számmal akadnak mesterei, sőt, arra is volt már példa a filmtörténetben, hogy a fenti két elem, együtt, kiváló film alapjául szolgáljon.
Ez a film nem ilyen. Itt humanizmus és western (southern) kioltják egymást. Ha a film egy pontján egyszer csak megérkezik a Rossz Ember, akinek a puskájától a kalapjáig, a lovától a szakálláig mindene fekete, akkor már nem a civilizáció és a gépvilág zsarnoki terjeszkedését figyelhetjük, hanem azt az ó-hollywoodi fogást, amely ebben a formájában már harminc évvel ezelőtt is elavult. Drámai helyzetekről szó sincs. Amennyi van, az jórészt a Kallódó emberekből kölcsönöztetett. A jellemábrázolás a gyakori, szúrós tekinteteket megörökítő premier plánok alkalmazásából áll. Az úgynevezett mondanivaló jobb híján brosúrahangú, didaktikus párbeszédekben fejeződik ki.
A táj szép.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/08 47. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6054 |
