Hegyi Gyula
Az ausztrál Piszkos munka, mint kalandfilm, fantáziátlan szorgalommal követi a hasonló amerikai filmek patternjeit. Hét fegyveres férfi lovagol a nyargalászásra csábítóan tágas tájban, vadnyugatinak álcázott „vadkeleti” díszletek közt lövöldöznek egymásra a jobb és rosszabb arcú, de egyként „trigger happy” lövöldöző kedvű fickók: s helyükön vannak a szajhák, szatócsok, gonosz úriemberek és tisztaszívű zsiványok is. A közép-európai néző csak találgathatja, hogy e feltűnő hasonlóságban a hajdani gyarmattartó azonossága, vagy a mai amerikai film-business jó vaskos szorítása a meghatározóbb. A Piszkos munka „egészen olyan”, mint egy átlagos amerikai western – tehát elég jelentéktelen munka, hiszen az átlagos külhoni másolása vajmi ritkán eredményezhet revelációt.
Ha revelációról nem is, revolúcióról mindenesetre említés esik a filmben: a történet azt igyekszik előzetesen jelzett szándéka szerint illusztrálni, miért is kerülte el az ausztrál történelem a forradalmat és a forradalmi változásokat. A Piszkos munka szerint azért, mert a protestánsoknak helyén volt az eszük, a szívük, a puskaporuk és a dinamitjuk, s az álszent-vérszomjas katolikusokkal még idejében leszámoltak, megelőzvén, hogy a kontinensnyi sziget sorsa „holmi pápisták” kezébe juthasson. Nem tudhatjuk, hogy a filmben axiómaként elfogadott alapfeltételezésnek – a katolikusok veszélyt jelentettek Ausztrália békéjére – volt-e bármi történelmi realitása: arról azonban meggyőződhetünk, hogy a messziről mégoly nyugodtnak tűnő tájakon sem volt ismeretlen a belső ellentét, a vallási gyűlölködés. Sőt, a jelek szerint még most is akadnak olyanok, akiket a szegény katolikus bevándorlók „pápista mumusával” lehet ijesztgetni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/08 47. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6053 |
