Gáti Péter
„Egész Oroszországot kiábrándulás gyötörte. Csalódtak a reformokban, az államhatalom csalódott az erejében, a népbarátok csalódtak a népben. Sokan belefáradtak az életbe.” Ezekkel a szavakkal jellemzi a múlt század hetvenes éveinek oroszországi közhangulatát Jurij Trifonov, Türelmetlenség című nagyszerű regényében, mely érzékletes képet fest a narodnyikmozgalomról. Az igazságosabb társadalmi rend kialakításáért a parasztdemokrácia jelszavával harcba induló forradalmi értelmiség a földközösség programjával remélte Oroszországot – a kapitalizmus megkerülésével – a szocializmushoz elvezetni. A forradalmi felvilágosító propaganda, a nép közé járás és a bakunyini anarchizmus, az egyéni terror kizárólagosságának hirdetése, a II. Sándor cár meggyilkolásában kiteljesedő és egyben el is bukó Népakarat-mozgalom egyaránt jellemzői ennek az időszaknak.
Borisz Tokarjev filmje látszólag ezekről a naiv forradalmárokról, az értelmiségi létük bűvköréből kitörni képtelen narodnyikokról szól. Sajnálatos módon azonban csak fel-felvillanó életképek, tankönyv ízű idézetek és közhelyes jelzések közvetítésével szerezhetünk tudomást e furcsa és ellentmondásos reformmozgalom alakjairól és eszméiről. Tokarjev ugyanis a narodnyikok bemutatásának ürügyén cukormázas operettet vitt filmre. A sovány és szerfelett érdektelen történet a kommuna-közösség megbízásából végrehajtott akció krónikája, melynek során egyikük álvőlegényként, névházassággal feudális családi kötöttségeiből kiszabadít egy, az új eszmékért lelkesedő fiatal lányt. A népbarát forradalmároknak viszont csak illusztratív szerep jut. Minden gesztusukat, szavukat naiv, nevetséges romantikával ruházza fel az a hibás alkotói szemlélet, mely a történelmi tapasztalat kölcsönözte bölcsesség birtokában vizsgálja és ítéli meg tetteiket. Nincs egyetlen pillanata a filmnek, mely az „akkor és úgy történt” oly fontos illúzióját keltené. A korhű jelmezek és kellékek, a folklorisztikus mozzanatok bősége sem elég a hiteles atmoszféra megteremtéséhez. Végül érthetetlen, hogy az időről időre elhangzó, a történetet kommentáló dalok Okudzsava írta szövegeit a szinkronizáláskor miért felejtették el lefordítani.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/08 45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6049 |
