Sneé Péter
Az érzékeny alkotó ember nyilván már tavaly megérezte, hogy aszályos évünk lesz az idén és ehhez idomult. Kellően szikkadt aggyal látott az ifjúság szórakoztatásához. Lelkesedés és ötlet híján dolgozott, témát is valamely AIDS-ellenes brosúrából kölcsönözhetett. Hősei mintafiúk. Reklámügynök az egyik, kinek éppen akkor kell egy condomot népszerűsítő kampányt szerveznie, amikor elhagyja a felesége. A másik állami bürokrata, munkája révén furcsa figurákkal kerül kapcsolatba, és viccesebbnél viccesebb helyzetekbe csöppen, ahogyan ez már az adóvégrehajtóknál lenni szokott. Garantált a jókedv tehát, kivált, hogy lányokkal vigasztalódnék a neje után ácsingózó szamár. Hamar elsimul a konfliktus persze, ismét helyrebillen a világ. A propaganda-hadjárat sikeres, mert az óvszer jó és hasznos, személyes problémájuk optimális megoldása pedig az, ha visszatér a hűtlen asszony és véle a biztonságos családi szex, mint a gyönyör csúcsa.
Minek ide forgatókönyv? Nem is írnak. A korai hőségben vélhetően dramaturg sem akadt, miként elfogadható küllemű és valamelyest alkalmas színész, színésznő sem. A divatosan sivár környezetet nem tervezték meg külön, bárhol megtalálhatták, az operatőr a kötelező penzumot sem teljesítette, a vágó könyvből dolgozott, a rendező meg csak arra ügyelt, hogy némi zenét pakoljon a képek alá.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=604 |
