Turcsányi Sándor
Hogyan építsünk föl könnyen és gyorsan egy párviadalt?
Dramaturgiai tanfolyam kezdőknek. Első lecke: csináljunk rendet a baromfiudvarban. Vegyük elő a kályhából a Brehmet. Elszomorító megfigyelni, a harc újabban egymás háziállatainak elpusztításával kezdődik. Mérgezett egér, főtt nyúl, fagyasztott kutya, macskabitó. Most egy kiskutya defenesztrációját élvezhetjük. Második lecke: járt utat a járatlanért el ne hagyj. Használd üzemi boszorkánykonyhák bevált receptjeit. Végy két bestiát, tedd őket közös ketrecbe. Egyéb dolgod nincs, dőlj hátra, és bámulj, mint a moziban.
A ketrec most tágas New York-i bérlakás, a bestiák vonzóan taszító ifjú hölgyek. A báránybőrbe bújt bérlő betört barátnője belső birodalmába. Hogy hol van az utolsó határsáv, meddig jöhet barát vagy ellenség, hol kezdődik a privát szféra, honnantól az én, ez mind szívszorító kérdés. Benne van a csókban, a pofonban, összebújásban, és sok-sok műalkotásban. Véd-e vasfüggöny, nagy fal, vagy csak tétova gesztusok, lelkünk oly törékeny sündisznótüskéi? Nincs válasz, nem a Personát látjuk, hanem két rémes perszónát. Vigyük haza az erőszakot otthonainkba! A gonosz már nem marslakó vagy zombi, inkább legintimebb kapcsolatainkból támad: lakótárs, férj, nagymama. Csak harc van, két nő elkeseredett küzdelme a degenerált forgatókönyvvel. Még csak nem is Végzetes vonzerő vagy Elemi ösztön: elemi (be)csapás csupán. Az az általános pszichológiai kultúra, amelyért régóta irigyeltük Amerikát, a tömegfilmben csak olcsó dramaturgiai képlet. A film készítői arról beszélnek, amiről fogalmuk sincs: a személyiségről. Nekik cipő- és ruhaviselet, belvárosi figaró álmodta frizura. Személyiségünk valóban védelemre szorul. Mentse, aki tudja, az ilyen filmektől!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=601 |
