Kabai József
A Ring rendezője, Sergiu Nicolaescu szórakoztató filmek, bűnügyi filmek készítésével tette ismertté nevét hazájában, ezek közül jónéhány hozzánk is eljutott. (Legutóbb: Egymillió zöldhagymával). A Ring főhőse, Andrei, az egykori bokszbajnok kamionos, társával, Tommal (volt edzőjével) valahol Nyugat-Németországban felvesznek egy stopos lányt, és estére Nyugat-Berlinba érve egy vurstliba vetődnek, ahol a show fő száma egy bokszmérkőzés: bárki megmérkőzhet a híres-neves Gólemmel, nagyobb pénzjutalomért.
Andrei (maga Nicolaescu játssza) Gólem személyében felismeri egykori lágerparancsnokát, Gebauer Untersturmführert, aki őt vagy negyven éve homokzsákedzőpartnerként használta. A film voltaképp kettejük mérkőzéséről, és az ezzel párhuzamosan vezetett történelmi múlt, a koncentrációs tábor eseményeinek felidézéséről szól. E nem túl eredeti alaptörténetből talán izgalmas, erkölcsi érzékünket irányzó műre is futotta volna, itt azonban másról van szó. Nicolaescu kalandfilmekből ismert szokványfogásokat (harsány beállítások az erő, a küzdelem érzékeltetésére) kever céltalan képi hatásokkal (egy-egy kép ismétlése, lassítások stb.), amelyek itt funkciótlanok maradnak.
Öncélú művészkedésével a történetet mind jobban háttérbe szorítja. Szívesen elmerül a jelenképekben, a show külsőségeiben, de ez csak sematikus és szegényes elképzeléseket árul el. A múlt eseményei elbeszélésével nem a – sajnos tényszerű – történelemhez igazodik, hanem alakítja azt a saját szándékai szerint. (Aligha hiszem például, hogy egy koncentrációs tábor foglyai szabadon járnak-kelnek a vonatállomáson, vagy délcegen és erőtől duzzadóan bokszmérkőzésre várnak.)
A jellemek kidolgozatlansága, a feszültség hiánya következtében ez az eleve háttérbe szorított történet fokozatosan érdektelenné válik. Andrei-jel egy pillanatig sem tudunk azonosulni, és bár nyilvánvalóan győz, nekünk nézőknek mindez már közömbös. Mint ahogy a náci tiszt hálával s a vétlen Andrei vívódásával a rendező szándéka szerinti drámai befejezés is hatástalan marad.
Minthogy Nicolaescu nagy magabiztossággal teszi a dolgát, a film helyenként önmaga paródiájába csap át. Ugyanígy mosolyogtató az is, hogy valamennyi, többségében német szereplő egy nyelven, azaz románul beszél, mely nyelvi furcsaság, esetleg Rejtőnél természetes, de itt fölfoghatatlan.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1985/10 52. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6003 |