Tóth Péter Pál
Algimantasz Pujpa filmjének látszólag nem sok köze van- a történelemhez. Nem szól sorsfordulókról, nem jelenít meg hőstetteket, nem hangoskodik jelszavakkal. A szikár, zord történet ráadásul egy dán költő regényéből ered. A hazánkban csaknem teljesen ismeretlen, újabb lexikonok által meg sem említett Holger Drakman, egy múlt század-végi, szocialista érzületű tollforgató a film alapját képező írás szerzője. Mégis, úgy érzem, mélyen litván ez a film, s épp amennyiben litván (nemzeti), annyiban egyetemes tartalmak hordozója is.
A cselekmény végtelenül egyszerű, egyszersmind szerteágazó. Egyszerű, mert csupán egy család életét látjuk megjelenni: egy özvegyember, két felnőtt fia, s a közéjük kerülő asszony sorsát, aki előbb az idősebb, majd a fiatalabb fiú felesége lesz, gyermekeket szül, férjeit elveszíti, fiait fölneveli. Szerteágazó, mert nem „sztori”, hanem pontosan árnyalt emberi és társadalmi viszonylatok, érzések, vágyak, gondolatok ábrázolása. Mindehhez érzékletes díszlet az üres és méltóságteljes tengerpart, ahol az erőszakos szél elhordja a temetőben nyugvók csontjairól a homokot, s betakar vele házat, templomot; ahová a civilizáció csak rendőr képében érkezik, ha a kamatoktól egyre duzzadó adósságot kell behajtani.
Pujpa, aki egyben a forgatókönyvet is jegyzi, izgalmas, szokatlan szerkesztésmódot alkalmaz az egyébként realista súlyossággal hömpölygő történetben. Mindaz kimarad, amit egyébként oly előszeretettel szokás megmutatni filmen. A „látvány”. Nem látunk sem halált, sem születést, pedig a film legfőbb ereje épp a születés-halál körforgásának oly magátólértetődő ábrázolásában van. Nem látunk kiömlő vért, mutatós vívódásokat, pedig itt minden vérre megy, minden döntés visszavonhatatlan. A rendező kifejezésmódja megdöbbentőbb, mintha kihasználná a csábító naturalista hatás lehetőségeit; távolságtartása a „földhözragadt” történetet a balladák absztrakt valóságába emeli. Az emberi méltóság, a hit, a remény filmje ez a lassú, komor másfél óra.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/10 52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6002 |
