Faragó Zsuzsa
Süsü, a sárkány, zöld frottírból van. Lehet, hogy ez nem meglepetés azoknak, akik színes tévén nézték az egyfejű sárkány kalandjait, Süsü „anyagszerűsége” mindenesetre a vászonra kivetítve érvényesül igazán. így aztán az engedetlen felnőtt néző elkanyarodik a lassú folyású mesétől, és az életszerű környezetet kezdi vizsgálni: vajon miből van? Miből van a fű, a falevelek, a sárkány szájából áradó tűz? S az engedetlen felnőtt néző azt tapasztalja, hogy ami csak lehet, önmagából, vagyis: fűből, tésztából és tűzből van.
Csak éppen Süsü készült frottírból. De nem csak kívül, belül sincs „sárkányból”: tehát nem sokfejű, nem vérszomjas, nem félelmetesen csúnya. Ezt veti szemére egy felnőtt néző, Popper Péter ( Filmvilág, 1985. 7. szám), ezt a másságot, és hiányolja Süsü történetéből a népmesék világképét, a Jó és a Gonosz összecsapását, mondván: a mese a világ alapigazságait képezi le a gyereknek, és bizony, a világban működnek gonosz erők.
Pedig ebben a filmben egyébként felsorakozik a klasszikus mese sok kelléke: öreg király, fele királyság, szép királylány keze, lovag királyfi, és itt van a Gonosz is – a szomszéd királyság Torzonborz nevű, hataloméhes uralkodója, akinek sötét fondorlatán épp a Jóság és Szeretet: a gyermek királyfi és a gyermekszívű behemót Süsü győznek.
Paradoxonnal éri el tehát hatását Csukás István meséje, Szabó Attila bábfilmje, kiforgatja az ismert képletet, fölborítja a „szereposztást”. Ha a mélyére ásunk ennek a derűs és hálaistennek igen kevéssé didaktikus történetnek, ott találjuk a tanítást a különbözés jogáról. Arról, hogy a csúnyaság, a kicsiség, a nagyság, az egy vagy éppen ellenkezőleg, a többfejűség, egyszóval: a másság nem minősít. Csak megjelöl. S ez ellen a megjelöltnek oly nehéz küzdenie. Légy toleráns! – üzeni a film, s mielőtt levágnád a sárkány fejét, kérdezd meg, szereti-e a pillangókat. E mondandóval aratott mostanában példátlan sikert egy Süsünél ezerszer csúnyább és ijesztőbb, de ha lehet, még gyermekibb bábu, E. T. is.
A Süsü, a sárkány nem új, hanem a régi tévé-epizódok majdnem döccenésmentes összeillesztése, de mert tudom, hogy esti mese-korában Süsüt imádták a gyerekek, nem lehet kétséges, hogy így egyben, másfélórás formában is sikere lesz. És mert számomra rém rokonszenves, ahogy a türelem és nyitottság jó erői legyőzik benne a Gonosz türelmetlenséget, ahogy az életben oly ritkán, hát a felnőtt nézőknek is hasonló meséket kívánok. Ezért aztán a film kevésbé dús fantáziáját a kiállításban, lassúdad folyását a meseszövésben is könnyedén megbocsátom. Éljen a mai mese!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/10 51-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6001 |
