Baló Júlia
Amerikában még Break-dance-, Nyugat-Európában már Breakin’-, nálunk már csak Break címmel vetítik az amerikai filmmusicalt. Nem baj. Ugyanis a street-dance (utcatánc) karrierjéről szól, a „műfajéról”, amelynek a break csupán alkotó eleme.
Nincs abban semmi különös, ha egy fekete kisfiú kidugja a fejét a szemetes kukából. Ám a következő pillanatban rakétaként kilő onnan és pár másodperces jelenetével a klasszikus és modern tánc, a ritmikus sportgimnasztika, az akrobatika és a balett mestereit szégyeníti meg. Valószínűleg fogalma sincs a bemelegítő, feszítő, nyújtó és lazító gyakorlatokról, az ő edzése maga a tánc, amelynek koreográfiája a gyakorlás pillanatában születik. (5 ezt hozta otthonról, Los Angelesből. Ő és barátai. A film főszereplői. A streetdanee valódi alapítói.
Milyen izgalmas lenne dokumentumot látni róluk és a komplex utca-kultúráról! Vagy pedig oktatófilmet, ahol ők tanítják a már-már taníthatatlan mozgás- és gesztusrendszert.
A Break című film szellemes. A szellem nem a szavakban, hanem a zenében, a mozgásban kísért. Az is a parkettára uğrana, aki még életében nem emelintette táncra a lábát. Csak nézni kell a vetítővásznat. Hallgatni a zenét. És elfelejteni azt a szánalmas klisé-történetet, amihez „megrendezték” e tánc ördögeinek jelenlétét, vidám, néha szemrehányó, olykor párás tekintetét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5963 |
