rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Mátyás, az igazságos

Faragó Zsuzsa

 

Nem tudom pontosan, milyen a nagyon jó rajzfilm, azt pedig csak sejtem, hogy a kevert technika (animáció valódi filmfelvételekkel vegyítve) önmagát jó művekkel igazolt módszer. Azt látom viszont ebben az új, tévésorozatból összeállított rajzfilmben, hogy a rajzok meglepő következetességgel illusztrálnak, az összekötő filmbetétek meglepő következetlenséggel narrálnak. Vagyis: a Mátyásról szóló apró történetek, mesék, mondák egy színész narrátor (Sztankay István) által elmeséltetnek, majd egy idő után párbeszédbe váltanak. Ám bármi is a szöveg, a kép mindig azt és csakis azt ábrázolja, meglehetősen lebecsülve ezzel a gyerek-nézők fantáziáját. Ami pedig a filmbetéteket illeti: a valódi Kaláka-együttes tagjai jelennek meg ezekben rajzolt boltívek alatt, és énekelnek fáradt szomorúan nézve a kamerába. Eléneklik a következő epizód történetét, a tanulságot is előre levonva. Vagy: eléneklik az epizód előzményeit. Vagy: az ének az amúgyis agyonillusztrált szöveg fölé úszik.

A kép, ami ebből a kissé zilált kompozícióból Mátyásról kikerekedik, semmi újdonsággal nem szolgál. Az ismert történetek leltárja ez a bölcs, az igazságtevő, a bosszúálló mesekirályról. Igaz, feltűnik egy pillanatra Galeotto Marzio is, a történelmi hitel játékos felidézésére, amint arany lúdtollat kap Mátyástól, és feltűnik udvari zenekarként a Kaláka-együttes karikatúrája, az 1985-ös nézőpont játékos felidézése, amint pokoli hamisan énekelnek – de ez a játékosság nem menti meg a filmet az unalom és fantáziátlanság vádjától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5922

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1134 átlag: 5.42