rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

A bosszúállás ideje

Gáti Péter

 

Mindaz, amit a napjainkban jelentős gazdasági gondokkal és társadalmi feszültségekkel küszködő Argentínáról tudunk, sokkal inkább a tömegkommunikációs eszközök külpolitikai híreinek, mint művészeti alkotásoknak köszönhető.

A fegyverek közt hallgatnak a Múzsák. Ez a szürke közhellyé koptatott közmondás újra visszanyeri jelentőségét a szemünkben, ha végignézzük ezt az 1981-ben készült argentin filmet. Mintha a hetvenes évek sorozatban gyártott, az égető társadalmi problémák politikai gyökereit kutató olasz filmdrámáit látnánk most viszont, azok hajdani újszerűsége és tagadhatatlan izgalma nélkül. Adolfo Aristarain filmjében az elénk tárt társadalmi konfliktusok annyira jelzésszerűek és elnagyoltak, hogy a kezdetben politikai motívumokat is felvillantó alkotás elveszti kritikai élét és megreked az önmaga fejére bajt hozó magányos hős kisigényű történeténél.

A szakszervezeti múltja miatt csak álnéven munkához jutó robbantási szakember filmbeli sorsa úgy indul, mintha munkások és munkáltatók harcának bemutatásán alapuló, realista szándékú társadalomrajzzá szélesedne. Az állandó életveszéllyel fenyegető kőbányabeli események azonban csak díszlet-hátterül szolgálnak egy egyszerű biztosítási csalás – politikai tettként és demonstrációként feltüntetni kívánt – esetéhez. Hősünk – akinek előélete előttünk is titok marad – egy robbantáskor bekövetkező baleset nyomán némának tetteti magát. A kitartó némaság jutalma az a félmillió dollár, amit a nagyhatalmú konszern vezetőitől ügyvédje számára kialkuszik. A mozgalmi múlt emléke ébred talán fel a férfiban, amikor teljesen váratlanul a csöndes egyezkedés helyett a bírósági pert választja.

A lassan csordogáló történetben ettől kezdve mind nagyobb szerep jut a krimikből kölcsönzött fordulatoknak. A film viszont úgy ér véget, hogy az alkotók eredeti szándékát nem is sejthetjük. Hősünk ugyanis – sarkában üldözőivel – a menekülésnek azt a bizarr módját választja, hogy a megjátszott némaságot – nyelve levágásával – önként végérvényes hallgatássá változtatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5920

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1216 átlag: 5.61