Farkas Ágnes
Ne bízzon a kedves néző semmiféle rendkívüli eseményben. Kolcov elégikus hangulatú filmjétől mi sem áll távolabb.
Mai környezetben találkozunk Szergejjel, a főhőssel, akiben a tipikus, félreállított értelmiségit kell látnunk. Hozzászokott már a rossz döntésekhez, az elfuserált tervekhez. Rezignáltan veszi tudomásul, hogy az általa elfogadhatóvá sminkelt tervjavaslat az eredeti tervező nevével fut majd tovább. Olgával való véletlen találkozása, régi szerelmük feltámadása pedig megfeneklik szinte beteges döntésképtelenségén.
A vontatott történet szemlélésébe süppedt néző joggal hiheti, hogy a jelzett „fordulatot” kellő intenzitással érzékelheti-értékelheti majd. Lassan azonban megtanulja igényeit a „kínálathoz” igazítani, s már-már azért szurkol, el ne következzék valami hamis csattanó. És elgondolkozik immár végképp a címen: mi is a váratlan fordulat? A véletlen találkozás, mely enerváltan, ráadásul a legrégibb sablonok szerint zajlik? A tervjavaslat módosítása, melynek valószínű sikere szinte elképzelhetetlenné teszi, hogy a tehetség és ambíció a bürokrácia és a szűklátókörűség áldozata lehet egyáltalán? Netán a revelációnak szánt utolsó „igen”, mely azonban még az optimista mozinéző kételyeit is nehezen oszlatja el?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5863 |
