Nóvé Béla
A mesebeli kazah tájon szemünk láttára bontakozik a kikelet, akár egy természetfilmben: zsenge fű hajladoz a sztyeppei szélben, kopár szirttetőn bimbó fakad, szelíd őzek iramlanak; ám ekkor a Kövek Ura, Taszbol irigy bosszújaként elszabadul a pusztító kőlavina, s vele a cselekmény, a folklórszerű és allegorikus epizódok szakadatlan zuhataga. Máris elibénk toppan Jerzsán, a derék kovácsmester, ki Taszbol követeit kikacagja, fiait a zsarnok seregébe ő dehogyis adja, inkább kővé mered, s elszenvedi, hogy nyomába eredő nyolc szép szál fia a pörölyt odahagyva szintúgy csapdába essék, hiába is edzették maguk e szókkal: „Erős emberek leszünk, bátor emberek leszünk, büszke emberek leszünk, mert az élethez erő, bátorság és büszkeség kell!” Hiába óvja őket anyjuk: „Nem tud Semmit, ki a félelmet nem ismeri!”, hiába, jaj, minden hiába, hisz meglehet erősek, bátrak és büszkék, az ármány és varázslat mégis kifog rajtok: isznak a felejtés vizéből, s atyjuk feledve Taszbol kőszívű testőrévé lesznek mindahányan. – De nem így a kilencedik, Jerkenzse, ki még csak most nevekedik (éppoly hamar, mint Kazahföld virágai tavaszkor!), cseperedik-nevekedik, s eljő a nap, midőn Jerkenzse is nyeregbe száll, tegzét vállára vetvén elindul bátyjai után. És íme, a lélegzetelállító fordulatözön után jöhet végre a tavasz, mert amint azt a tündérek jámbor matrónája konstatálja: „A föld olyan, mint az ember, sokmindent eltűr, de semmit sem felejt. Most már senki sem zavarhatja meg a munkánk, hogy befejezzük a szivárványt és virágdíszbe öltöztessük a köveket...”
Tavasz közeledvén hadd kívánjunk e munkához a kazahsztáni tündérleányoknak sok sikert, erőt és egészséget! Akinek pedig Jerkenzséhez hasonló hat-nyolc esztendős fiacskája van, az bátran és büszkén vigye csak el egy vasárnapi matinéra, e filmet látva lesz mindkettőjüknek izgulni-, s okulnivalója.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5854 |
