Gervai András
A második világháború vége felé, Japán egy távoli szögletében, az ellenséges repülőgépek bombatámadásaitól addig megkímélt piciny faluban játszódik Szaitó Szadaró izgalommentes tanmeséje. A tekintélyt parancsoló nagymama biztonságosnak hitt „udvarházában” két, kisiskoláskorú unokatestvér nevelődik: Taró és a hadifogságban sínylődő amerikai apja miatt rejtőzködésre, bujkálásra kényszerített Emi. A történet nehézkesen indul és ugyanolyan lassan folytatódik-folydogál, majd egy sokkoló hatásúnak szánt, valójában nagyon is kimódolt – az erkölcsi „tanulságot” szájbarágó – tragédiába torkollik. A japán militarizmus, nacionalizmus, idegengyűlölet s mindennek konkrét pszichikai, morális következményei, személyiségformáló hatása ma is változatlanul izgalmas és megmutatásra, elemzésre érdemes kérdés, amely kifogyhatatlan gazdagságban kínál konfliktusokat, emberi drámákat. Sajnos azonban ebből az összetett témakörből ezúttal az elnagyolt háttérnél, néhány gondolati és viselkedésbeli közhelynél s az egysíkú figuráknál többet nemigen kaptunk. Így és ezért a Háborúban nőttem fel (akár társadalmi drámaként, akár ifjúsági filmként nézzük) felületes és érdektelen vállalkozás marad.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5835 |
